Magyarország, szerellek!

Aki nézi az m1-et, annak nem nehéz kapcsolatot teremtenie a Magyarország, szerellek! és a Magyarország, szeretlek című, naná hogy külföldi (ezúttal véletlenül nem amerikai, hanem holland) ihletésű vetélkedőszerű show címe között. 

A szerelni, ugye, azt jelenti: valamit megbütykölni, javítani a jó működés érdekében. A Magyarország, szerellek utalás arra, hogy az országot kell egy kicsit megreparálni. S egy kabarénak milyen más eszköze lehetne erre, mint a humor, az irónia?

Ezekkel az eszközökkel él az Erdélyi Broadway Kabarészínház is. Ne csodálkozzanak, ha nem hallották még a nevét, nem is hallhatták, hiszen éppen csak hogy megalakult a Mikroszkóp Színpad és a Rádiókabaré művészeiből. Mégpedig az Aradi Kamaraszínház alapította, és első határon túli turnéjuk november 28.–december 3. között Székelyföldön zajlott – Maroshévizen, Korondon, Kovásznán, Gyergyószentmiklóson és Kézdivásárhelyen –, hogy aztán, hazafelé menet, december 3-án Aradon tartsák a kabarészínház hivatalos megnyitóját.

Egy négytagú társulatot láttunk hétfőn este az aradi nagyszínházban – a továbbiakban más szerzőket és előadókat is be kívánnak vonni –, hármójukat nem is először. A Bon-bon díjas Aradi Tibor (aki csak nevében aradi) már nemcsak a Sas-kabaréban, hanem egy prózai kamaraszínházi darabban (Vodka-polka, avagy hogyan ettem kutyát) is fellépett, Varga Ferenc József Karinthy-gyűrűs humorista (aki első aradi fellépése után éppen a Távol-Keletre készült, és nemrég tért onnan vissza), a Magyar Köztársaság Érdemes művésze, Heller Tamás is játszott már Aradon. Az egyetlen „új fiú” nálunk a tévében éppen harminc éve debütált Nádas György (az életpályájáról írt könyvét meg is vásárolhatta az érdeklődő néző), a nagysikerű Markos–Nádas duó egykori tagja volt. Az ő előadásukban láttuk a nagyrészt általuk is írt kétrészes zenés kabarét, amelynek néhány darabja új volt, néhány régebbi: Varga Ferenc József (egyébként remek, és kitűnően előadott) énekes-paródiáit például már láthattuk tőle éppen Aradon, az elhangzott egyéb tréfák, viccek közül is néhányat. De ha egy jó könyvet többször is fellapoz, egy jó filmet többször is megnéz az ember – miért ne nézne meg szívesen másodszor, akár harmadszor is egy jó kabaréjelenetet? És persze mindig vannak, és remélhetőleg lesznek is új nézők.

A műsor folyamán néhányszor bejelentették ugyan, hogy „nem politizálnak”, de hát az ilyesmit természetesen nem kell komolyan venni; volt a tekintélyes terjedelmű műsorban egy kis politika – többnyire csak enyhén csipkelődő, mély sebeket nem ejtő –, egy kis malackodás, az emberi gyengeségek, néhány közszereplő szokásos kifigurázása – szóval jó, humorral megáldott színészekkel előadott igazi kabaré volt, amelyen jól szórakozott, helyenként nagyokat nevetett a színháztermet megtöltő közönség.