McDestiny, avagy mitől hibás a világ

Az előadást bevezető hangeffektusok (Borsos Pál egyre ügyesebben csinálja) ráhangolják a nézőt arra, hogy komikus, szatírikus darabot fog látni. Amikor aztán megjelenik a piros parókás, színesre mázolt, nálunk is ismert formájú kukából előmászó szereplő (a darab összes díszlete egy nagy meg egy kicsi kuka), s megtudjuk, hogy ő a McDonald’s bohóca, sejtjük, hogy nem lesz egy igazi víg játék.

Nem is. Végkifejletében – minthogy a szerencsétlen sorsú bohóc végül saját McDestiny (destiny: sors, végzet) szendvicsébe patkánymérget tesz, úgy végez magával – a darab tragédia. S nemcsak az ő egyéni, hanem, érzékelteti az előadás, egy kicsit az amerikai, meg az ennek behódoló nyugati életmódnak, felfogásnak a tragédiája.

Az 1959-ben Kolumbiában született, de fiatal kora óta az USA-ban élő Rodrigo Garcia film- és televíziós rendező, szövegkönyvíró a mai világ egyik legelismertebb írója, a Nobel-díjas Gabriel Garcia Marquez (a Száz év magány, a Szerelem kolera idején stb. szerzőjének) elsőszülött fia. Aminek csak annyiban van jelentősége, hogy apja, legalábbis fiatalabb korában baloldali, neomarxista eszmékkel rokonszenvezett, s valószínűleg már a családban ez az eszmeiség ragadt fiára. Aki (sajnos, nem sikerült kiderítenem melyik), az Aradi Kamaraszínházban színpadra állított Rodrigo Garcia-darabot (novellát, szövegkönyvet?) színpadra alkalmazta és rendezte (rendezőasszisztens Fekete Réka) egy nagyon jónevű hazai színházi szakember, fordító, a Nemzetközi Színikritikusok Egyesülete román szekciójának volt elnöke, Victor Scoraveţ, aki 2009-ben egy márkás német irodalmi kitüntetést, a Goethe-díjat kapta meg a német nyelvű drámák román tolmácsolásáért. Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy a Ronald, a McDonald’s bohóc címmel játszott darab előadója az aradiak által már jól ismert, több színházi versenyen díjazott nagyszerű színész, a magyarországi Harsányi Attila, akkor azt mondhatnánk: az előadás sikerre ítéltetett.

És valóban: ez egy nagyon jó előadás. Külön öröm az aradiak számára, hogy a magyar fordító aradi, a televíziós Pálfi Kinga (a vetített képeket is felhaszáló előadásban riporterként is megjelenik), ami azt sugallja: a Rodrigo Garcia-darabnak (illetve adaptációnak) eddig nem volt magyar nyelvű bemutatója. (Sőt, tudomásom szerint, román nyelvű sem.)

A darab, nagyvonalakban, arról szól, hogy Ronald, a McDonald’s bohóca, egy szakmájában, hivatásában – hogy miért: az erőszakos és mindenható reklámjával mindent elsöprő fogyasztói társadalom vagy a saját hibája, tehetetlensége, tehetségtelensége miatt? – érvényesülni képtelen, végül bohócszerepet vállalni kényszerülő, a darab során koldusként „a jó ügy érdekében” adományokat gyűjtő színész megcsömörlött ettől a pénz és befolyás uralta világtól, amellyel szemben romboló eszméi támadnak, s végül nem lát belőle más kiutat, mint az öngyilkosság.

Hogy a néző egyetért-e vagy sem életszemléletével, s hogy miként viszonyul a felvetett, kétségtelenül égetően időszerű problémához, az saját megítélésének kérdése. De szinte biztos, hogy a (jelképes) függöny legördülése után (függöny a Bábszínház–Kamaraszínban nincs) elgondolkodik. És a színháznak, szerintem, ez, a meggondolkoztatás az egyik lényeges feladata.