„...nekem ez FÖLD, OTTHON, HAZA”

Az élet sajátossága, hogy nagyon hamar rácáfol korábbi állításokra. Mert nem telt el csupán kép nap, és a Takács Mihály tárlatnyitója után szinte teljesen azonos élményben volt részem, ezúttal a megyei múzeum Klió Termében, ahol Ódry Mária költő–festőművész gyűjteményes kiállításának a megnyitására került sor. 

A hirtelen, de egyáltalán nem váratlanul beköszöntött igazi télies időjárás ellenére ugyanis annyian jöttek el az eseményre, hogy – amint mondani szokás – egy gombostűt sem lehetett elejteni.

Természetesen lehet(ne) arról vitatkozni, hogy a Magyar Kultúra Napja aradi záró rendezvényének mi jelentette az igazi vonzerejét. Netán az, hogy a Kölcsey Egyesület évek óta a megyei RMDSZ-szel közösen rendezi a magyar kultúra ünnepének eseményeit? Netán a Kölcsey Egyesület növekvő népszerűsége? Vagy egyszerűen a művész, Ódry Mária elismertsége, közvetlen személyiségének mélyen gyökerező aradi kötődése? Maradjunk abban, hogy valószínűleg mindezek együttesen.

A szombat délutáni rendezvény hangulatát a Vox Angelicus vonósnégyes „ágyazta” meg, majd Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület elnökségi tagja, a kiállítás kurátora köszöntötte a már említett igencsak nagyszámú közönséget, amelyben diszkréten meghúzódott Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke is. Fekete Károly aláhúzta, hogy ez a kiállítás a Kölcsey Képtár elnevezésű rendezvénysorozat harmadik tárlata, a 2013. januári Pataki Sándor- és az októberi Hajós Imre-tárlat után, azaz tartják az évente két alkalomra vállalt ütemet.

Annak igazolásaként, hogy az ezúttal éppen festőművészként megnyilvánuló Ódry Mária jeles költő is, Bak Annamária, Hegyi Boglárka, Kis Zsuzsanna, Pálfi Kinga, ifj. Tóthpál Béla és Tóthpál Eszter, a Csiky Gergely tanulói – Mikes Sarolta magyartanár betanításában – a művész verseiből mutattak be néhányat.

Ujj János ny. történelemtanár, újságíró, helytörténész is a költővel kezdte méltatását. Az „annak idején” a Tóth Árpád irodalmi körben induló fiatal tehetségek közül többen is Ódry Máriát tartották a leginkább kötetre méltónak. Aztán a többiek már mind „kötetesek”, míg Marika – korábbi antológiákban való részvételén túl – csak ebből az alkalomból részesülhetett az első önálló kötetben. Igaz, nem akármilyenben, ugyanis a 23 képet és 23 verset tartalmazó, a Színek és szavak című kiadvány kivételesen szép kivitelezésű. Nem csoda, hogy a rendelkezésre álló 80 számozott példány, amelynek mindegyikét a művész sajátkezű aláírásával látta el, mind elfogyott.

Ujj János az eddigi önálló kötet elmaradását főképp a művész csendes, szelíd természetével magyarázta, aki a világot, a valóságot olyannak fogadta el, amilyen. Aminek egyáltalán nem mond ellent az, hogy verseiből a nemzete, nemzetisége iránti aggodalom sem hiányzik. Ami a festményeket illeti, azokra is érvényes a fenti megállapítás: jellemzők a pasztellszínek, a tájképek, ezeken belül is a Maros-part visszatérő ábrázolása.

Bognár Levente alpolgármester, az RMDSZ Arad megyei elnöke az összefogás sikerének nevezte a Magyar Kultúra Napja idei rendezvénysorozatának népszerűségét, megemlítve, hogy ugyanilyen összefogás eredménye volt a Szabadság-szobor 10 évvel ezelőtti köztéri visszaállítása is.

A tárlaton mintegy hatvan alkotás látható, a legtöbb tájkép, de van néhány nagyon szép portré is, a többségük magángyűjteményben található.

A kiállítás – amely sajnos csak február 2., vasárnapig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 9–17 óra között – létrejöttét és a kötet megjelenését Siska-Szabó Zoltán, Vasile Andrei-Tiberiu, Berecz Gábor, Jankó András, Deák Rozália, Bíró Margit, Láng István, Schmack András és Perényi Attila segítették, de ezen kívül még nagyon sokan közreműködtek.

Marospart című versében írja Ódry Mária: „...nekem ez FÖLD, OTTHON, HAZA”. Természetesen szeretett Aradjáról, Maros-partjáról van szó. Csoda, hogy olyan sokan vették körül szeretettel szombat délután?!...