Rablómese gyerekeknek és felnőtteknek

Fergeteges bábelőadással zárta a 2011/2012-es színházi évadot a Csiky Gergely Állami Magyar Színház! 

A Stúdió Teremben július 7-én, szombaton tartották aVagabondó című bábelőadás előbemutatóját, amely annak az alkotópárosnak a nevéhez kötődik, akiket a temesvári nézők már jól ismerhetnek a 2009-ben bemutatott Amor omnia című előadás visszhangos sikerének köszönhetően. A bolgár rendezőpáros, Zheni és Peter Pashov ezúttal a színház bábtagozatával dolgozott együtt, közös munkájuk eredménye a Vagabondó című produkció, mely Karel Čapek A jólnevelt rabló című meséjének színpadi változata. Az előadásban fellépnek: Bonczidai Dezső, Nagy Sándor, Páll Gecse Ákos és Vass Richárd. Rendezőasszisztens: Kedves Emőke. Zene: Cári Tibor. Kivitelező: Albert Alpár.

Karel Čapek meséjének története – mely napjainkban különösen aktuális – egy fiatalról szól, akit rettegett rabló édesapja már egészen kicsi korától kolostorban neveltet. A felcseperedett finomlelkű, jólnevelt ifjú apjának halálos ágyánál megígéri, hogy folytatja a családi hagyományt: belőle is rabló lesz! A feladat azonban túlságosan nehéznek bizonyul a naiv Vagabondó számára, így többször válik kifosztottá, mint fosztogatóvá, de ez nem tart örökké. Ki a rabló? Mit jelent egyáltalán rablónak lenni? – teszik fel a kérdést az alkotók. A gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánlott Vagabondó bábelőadás bizonyosan a következő évad egyik legsikeresebb produkciója lesz!

Zheni és Peter Pashov a szófiai Nemzeti Színház- és Filmművészeti Akadémia professzorai, a szófiai Atelie 313 Bábszínház irányítói. Számos külföldi meghívásnak tettek eleget: dolgoztak Horvátországban, Szerbiában, Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban is. Mindkét rendező nagyban hozzájárult a bolgár bábszínház megújulásához, új típusú bábjaikkal, különleges fény- és árnyjátékaikkal, melyekben a hangsúly az ember és különböző tárgyak viszonyán van, egyedi stílust dolgoztak ki. Diákjaikkal tíz-tizenöt éve kísérleteznek ezen a téren és sikerült kidolgozniuk az úgynevezett „vizuális, szegény színházat”, melynek az a lényege, hogy kevés díszlet és kellék látható a színpadon, a hangsúly az egyszerűségen és a látványon van.