Séta a város történelmében

Történészek, régészek, városvezetők és kulturális személyiségek jelenlétében ünnepelte múlt héten 60. születésnapját a szászvárosi múzeum. Hétfőn délután a múzeum vezetősége a város maréknyi magyar közönségét hívta meg az egykori zsinagógában berendezett ünnepi kiállításra és a város történelméről szóló előadásra.

Királyföld kapuja

Ahogy a neve is jelzi, Szászváros (németül Broos, latinul Saxopolis) település történelme összefügg a várral, szinte elválaszthatatlan attól. Már II. András magyar király 1224-es Aranybullájában úgy szerrepel, mint az erdélyi szászok egyik kiemelkedő települése, a Királyföld (Szászföld, németül Königsboden) nyugati kapujaként. Az erdélyi szász címerben szereplő két kard (Nagyszebenben mindenütt látható) ugyanis a Szászvárostól egészen a Brassó megyei Homoróddarócig terjedő Szászföld két végét jelképezi, mondta el Mihai Căstăian, a helyi múzeum igazgatója.

A XIII. század derekáig azonban csak kis földvár létezett, melyet a keresztes lovagok, vagy azok hatására a helyi szászok építették. (Amúgy a szászok Erdélybe való telepítését a keresztes hadjáratok nyomán indították el az Árpád-házi királyok). Az 1241–42-es tatárjárás óriási pusztításait követően megváltozott a magyar királyok politikája, s a gyenge földvárak helyett erős kővárak építését szorgalmazták. Az első szász templom körül kővár épül, s 1350 után megjelenik a gótikus építészeti stílus. A különböző céhek immár ezen stílusban építik meg a várfalban az őrtornyokat.

Mivel dél-erdélyi elhelyezkedéséből kifolyólag a szászság igencsak ki volt téve a török betöréseknek, kárpótlásként Hunyadi János saját költségén épített 56 méteres tornyot a szászok nagytemplomához, amely a város védőszentje, Szent Miklós nevét viselte.

Miután 1479-ben a közeli Kenyérmező híres csatájában Kinizsi Pál megsemmisítő vereséget mért a törökre, a következő 50-60 évben Szászváros békében fejlődhetett. 1504-ben a román eredetű Stephanus Olahus, a híres humanista, Nicolaus Olahus – Oláh Miklós –, Esztergom érsekének és Magyarország prímásának az apja volt Szászváros szék szolgabírája, s az ifjú humanista is sok időt töltött a városban.

Történelmi változások sodrában

A reformáció nyomán azonban ellentét alakult ki a város szász és magyar lakossága között, előbbiek ugyanis az evangélikus (lutheránus) irányzatot követték, míg utóbbiak a református (kálvinista) tanokat. Noha kisebbségben voltak a németekkel szemben, a magyar reformátusok tették rá a kezüket a nagytemplomra, a szászok pedig több mint 250 évig a templom sekrestyéjében tartották istentiszteleteiket. 1591-ben Geszthy Ferenc dévai várkapitány költségén Szászvároson adták ki a Biblia első román nyelvű fordítását, a románság kálvinizmusra való áttérése reményében. Szászvároson nem voltak etnikai viszályok, csak vallásiak, a német többség és a magyar kisebbség (később a románság is) évszázadokon keresztül békében élt.

A várfalon kívül volt ugyan egy kisebb templom, de az védetlen, elhanyagolt és elhagyott volt egészen a tizennyolcadik századig, amikor a keményen katolikus Habsburg-uralom újjáépítette és kibővítette. Jelenleg az Árpád-házi Szent Erzsébet római katolikus templom és Böjte Csaba atya gyermekotthona működik ott.

A várban lévő nagytemplom azonban a magyar reformátusoké maradt mind a mai napig, a szászok pedig 1820-ban annak tőszomszédságában felépítették saját evangélikus templomukat. Nem sokkal később, 1838-ban, földrengésben a magyar templom nagy tornya a szomszédban lévő német templom tornyára dőlt, s mindkettő tönkre ment. A két nemzeti közösség azonban megegyezett, s mivel templomaik nagyjából azonos nagyságúak, körülbelül ugyanolyan magas tornyokat is építettek. Ezért a református templom mai 28 méteres tornya csak fele akkora, mint az 1838-as földrengés előtt, derült ki Mihai Căstăian történelmi érdekességekkel teli előadásából.

Nemcsak a templomtorony, hanem a várfalak is jóval kisebbek, mint korábban: a kuruc felkelés leverése után, 1713-ban ugyanis a Habsburgok lebontatták a falak felső szintjét, s 1938-ban, a vár restaurálásánál további néhány méterrel csökkentették. Ennek dacára – és a nem kimondottan szakszerű 1991 utáni újabb restaurálás ellenére – a szászváros vár még mindig impozáns, a város messze legjelentősebb történelmi öröksége.

Kiaknázni a történelmi örökséget

A múzeum vezetősége a vár turisztikai kiaknázását célozza, beleértve állandó kiállítás létesítését a magyar templom egyik termében. Ehhez azonban a református egyház beleegyezése is szükséges.

Jelenleg a várkaput zárva tartják, a várat jóformán csak a magyar református és a német evangélikus közösség ismeri. Egyre több turista keresi azonban fel (a látogatáshoz el kell kérni a kulcsot), nyaranta szinte naponta, nagy többségben anyaországi vagy erdélyi magyarok, éppen ezért szorgalmazzák a kiállítást a régebbi, értékesebb, egymagában történelmi műemlék református templomban, s csak kisebb részben az evangélikusban. Kár lenne, hogy az emberek ne tekinthessék meg Szászváros oly gazdag multikulturális múltját és örökségét.