A pákászok (I)

A pákászatot, mint „foglalkozást" soha nem ismerték el. Sőt a pákászt annak idején mindenki úgy ismerte, mint valami munkakerülő, tolvaj, csibész, bujkáló embert. Mondjuk, volt is benne valami – ezek az emberek vagy egyedül, vagy családostul, de remeteséget vállaltak. Sokszor a szegénység, sokszor a törvény elöli menekülés vitte rá ezeket őket arra, hogy beköltözzenek a rét belsejébe – a lápra, és táplálékszerzésüknek helyéül a szabad természetet válasszák. A Tisza melléki Sárréten pákászoknak nevezték azokat, akik folytonosan a rétből éltek. A pákász se nem vet, se nem szánt, se napszámba nem jár, hanem a kész után „nyúl”, vagyis: pákászkodik.

A pákász a mocsarakban élt, kúp alakú nádkunyhóban vagy nyerges tetejű földkunyhókban, s az év nagy részét a lápon töltötte. Halászott, vadászott és gyűjtögetett. A halat szigonnyal, varsával, hurokkal fogta meg. A vízimadarakat is különböző maga készítette hurkokkal ejtette el, s a nagyvadaknak, mint például a farkas, csapdát készített, vermet ásott, míg a repülő madarakat íjjal, hajítófával próbálta elejteni. A vízben lebegő sulyom termését botra erősített subadarabbal gyűjtötték össze. A pákász családja begyűjtötte a környezetében található ehető vízinövényeket, mint például a sulyom, a gyékény buzogánya, a pákát taplóként használták tűzgyújtáshoz, vagy párna és dunnatölteléknek dolgozták fel. Összegyűjtötték a vadmadarak tojásait, gyógynövényeket, a piócát orvosi gyógyászatra, vagyis mindent begyűjtöttek, amit a láp adott.

A lápi ember a láp odvas fáiba telepedett méhcsaládoktól mézet is gyűjtött, de ha megbetegedett, gyógyszerét is a lápon gyűjtötte, mivel a lápvilágban ismeretlen volt a patika és a kórház. A gyógyszernek szánt gyógynövényeket általában a füvesember gyűjtötte be. A lápon szedett gyógyhatású növényeket gyökerestül szárította, majd porrá törte és bőrzacskókban tárolta, szükség esetén faggyúval, hájjal kenőccsé keverte.

Ők gyűjtötték be a piócát is, ugyancsak gyógyászati célból. Ezt úgy gyűjtötték, hogy felgyűrt nadrágszárral belegázoltak a vízbe, ahol az éhes állatkák ráragadtak a lábukra, majd mikor a vízből kiléptek, a lábuk szárát sóval beszórták, s ettől az odatapadt piócák lefordultak. A piócákat marhahólyaggal lekötött üvegekben tárolva vitték eladni. A lápréteken gyűjtötték be a fehér mályvát (Orvosi ziliz), melyet sebgyógyításra, toroköblögetésre használtak. Ebből a gyűjtögető tevékenységből ered a pákász elnevezés is, vagyis a halász, vadász, madarász foglalkozások gyűjtőneve.

Kádár Tibor