A Csiky Gergely Főgimnázium bentlakásában is megtartották a gólyabált. Sajnos kevés gólya volt, mindössze nyolc kilencedikes vállalkozott az egyébként nem is olyan kemény megmérettetésre (idén kíméletesebbek voltak a szervezők). Ráadásul abban a kitüntetésben részesültem, hogy egészen különleges helyről nézhettem végig az egészet, hiszen a helyszínen felkértek, legyek a zsűri tagja.
Csütörtök este hat órakor már minden készen állt arra, hogy a gólyák bemutatkozzanak, és nem sokkal később indult is a verseny. Szokatlan volt – legalábbis számomra –, hogy idén nem voltak párok. Két lány és hat fiú vett részt a próbákon, melyeknek témája A Nagy Ho-Ho-Ho Horgász volt.
Az első feladat a bemutatkozás volt, ami, mint kiderült, nem is volt olyan könnyű: egy kis izgulás vagy lámpaláz elég ahhoz, hogy az ember kétszer is nekifusson egy mondatnak.
A nyolc próba közül mindössze a kvízjátékon és a táncon vett részt mindenki, a többin két-két gólya versengett, így mindenki ugyanannyi feladványt teljesített. Változatosabb volt tehát az este, mint mondjuk három feladvánnyal, amit mindenkinek végre kell hajtania.
Nyelvtörők felolvasásával kezdtek. Két gólyának kellett négy-négy mondatot felolvasnia. Itt aztán tényleg nem ártott nem lámpalázasnak lenni! Mikor a többiek már kezdtek örülni, hogy ők megúszták a felsülést, a műsorvezető közölte, hogy az első közös próba következik, a tánc. Több zeneszámot vágtak egybe a szervezők, hogy több stílust mutassanak be. A gólyák ezt úgy oldották meg, hogy gyorsabban vagy lassabban végezték ugyanazt a mozgást. Egy embert kivéve, aki igazán feltalálta magát, és teljes beleéléssel mozgott. Azonban a következő próbán, a kvízen, nem a találékonyság számított, hanem a tudás. Meg a gyorsan pörgő agy. Voltak ugyanis beugratós kérdések is, például: Mi volt Berlinben 1897. (az év nem számít) dec. 6-án? Miután én is elkezdtem rajta törni a fejem, elhangzott a megoldás is: Mikulás.
Ha már horgászat, akkor horgászbot. És ha már horgászbot, akkor gumicukor-evés a horgászzsinórról. A két gólya között szoros verseny folyt, és mindössze pár másodperc döntötte el a versenyt. Ezután apróhirdetést kellett megfogalmazni négy megadott szóból. Végül az apróhirdetésből pársoros hír lett. De kreatív híreket hallhattunk a sztárról és a rugalmas gumicsizmáról is.
A horgászat közben általában csendben vagyunk. Most azonban énekes hangulatban voltak az ifjú horgászok, két fiúnak kellett elénekelni egy-egy dalt.
A tojásfuttatás is klasszikusnak számító feladvány: szájukban tartva a kanalat kell minél gyorsabban elérni a terem egyik végéből a másikba úgy, hogy a tojás ne essen ki a kanálból. Az egyik gólyának ez nem sikerült, de még a levegőben elkapta a tojást, és, mintha misem történt volna, hátratett kézzel nyugodtan besétált a célba. A kézügyességét inkább a következő próbára kellett volna tartogatni, amikor apró, elő halakat kellett kihalászni az akváriumból. Ez elég nehéznek tűnt, mert a halak fürgék voltak és csúszósak, a víz meg elég nedves. Ez volt az egyetlen olyan próba, ahol csak a két lány mérte össze tudását.
Már csak a gólyaeskü volt hátra. A szigorú szervező kétsoronként olvasta fel a versikét, ezért bonyolultabb szavak esetén problémát okozott az ismétlés, de ezt már nem pontozták, tehát nem okozott gondot.
Amíg a pontokat számolgattuk, és tanácskoztunk, hogy kik legyenek a győztesek, a bentlakás néptáncosai előadtak néhány táncot a repertoárjukból. És ezután már csak a győztesek kihirdetése volt hátra. A két lány közül sem volt könnyű választani, a fiúk közül még nehezebb. A pontokat összeadva kis különbséggel ugyan, de meglettek a győztesek, akik idén Oláh Ibolya, a 9. C osztály tanulója és Dávid Norbert, 9. A osztály tanulója. Mindenkit megjutalmaztak, a csomagban egy csoki, egy bögre és egy golyóstoll volt. A győztesek ezen kívül kaptak egy-egy plüssállatkát is. Gratulálunk nekik!
Hozzászólások