Csodatevők követségében

Szombaton a Maestro Dep Construct Kft. jóvoltából a Katalin Egyesület munkatársai kisbusszal indulhattak a megyébe, felkeresni a 23 nagycsalád 124 gyermekét, akiknek az RMDSZ-székházban számukra hagyott 29 doboz, csomag mellett, a felajánlott 200 lejt saját erőforrásból megtoldva, több mint 1500 lej értékben vihettek tartós élelmiszereket, édességeket, továbbá adakozó személyektől kapott ruhaneműt, lábbelit.

Majd felnő, ahogy a többi…

Útjukat Majláthfalván kezdték, ahol a 7 gyermekes Kőműves család házikójában csak Teréz mamát, illetve Danit találták otthon, a többieket az ünnepi előkészületek elszólították otthonról. Beghián Éva 11 gyermeke közül viszont 7-8 otthon volt, ráadásul számban gyarapodtak is, ugyanis a 16 éves Irén, Adrián nevű 4 hónapos gyermekét pesztrálásra egymásnak adogatták a kisebb-nagyobb testvérek. Mivel az apa nem óhajtja elismerni a kicsit, azt a családnak kell felnevelnie, amiért Éva asszony nem aggódik: „majd felnő, ahogy a többi” – nyilatkozta. Önbizalma nem megalapozatlan, hiszen néhány napja vágtak egy jókora disznót, a portán aprójószágot, az istállóban tejelő tehenet tartanak, szerényen, de apa nélkül is megélnek, felnőnek a gyermekek, köztük az unoka is. Beghián Évának a gyermekvállalással kapcsolatos hozzáállása bizonyos tekintetben példaértékű lehet sok olyan magyar család számára, akik nem mernek több gyermeket vállalni, attól tartva, hogy nem tudják luxus körülmények között felnevelni.

Nem találtuk Gergely Juditékat

Szombatig sokszor elgondolkoztam azon, hogy Pécskán miért van szükség a bizonyos útkereszteződésekben elhelyezett, magyar–román nyelvű tájékoztató táblára. Nos, szombaton, miközben a 3 gyermekes Gergely Juditot kerestük a 423. utcában, többször telefonon, illetve járókelőktől is segítséget kérve, akik ugyancsak a jelzett táblák alapján próbáltak eligazítani, rájöttem a szükségességükre. Mivel a sorszámoknak nincs személyisége, azokat össze lehet keverni, nem igazán lehet megjegyezni sem. Félórás keresgélés után, végül is megtaláltuk az eladó házikót, amelyiknek az ablakán azonban, szinte egyszerre kopogtattunk egy felindult állapotú, erősen ittas, a kerékpárját tolni alig képes férfival, akinek a házat, mintegy 20 méterről mutatta meg egy másik ivócimbora. Amint látták, hogy mi is hasztalan kopogunk, szó nélkül faképnél hagytak, a jelenet azonban bennem rossz előérzetet váltott ki, amit alkalomadtán tisztázni kívánok a családanyával.

Baróti Gizella leforrázta magát

Nagyiratoson a 8 gyermekes Horváth család háziasszonya karácsony előtt két héttel véletlenül forró vízzel leforrázta a hasát és a jobb combját. Amikor náluk jártunk, már valamennyire tudott járni, de az élettárs, István szerint néhány

napig jajgatott a fájdalomtól, mozdulni sem tudott. Orvosnál nem járt, de a disznózsírral történt kenegetés jóvoltából, a sötétvörös daganatok a hasán és a combján már elviselhetőnek tűntek. A család viszont ilyen feltételek között is hagyományosan készült a karácsonyra, a főzésben, sütésben a nagyobb lányok segítettek az anyának. Amikor ott jártunk, karácsonyfa, szaloncukor már volt, Gizella bátyjával együtt várták az ünnepet. A főként fanyeséssel foglalkozó családapának ilyenkor nem igazán kerül dolga, de legalább nincsenek tüzelő gondjaik, az kukoricaszárral letakarva, az udvar végén várt a rendeltetésére.

Sülve-főve birkát

Erdőhegyen a 6 gyermekes Zleocki család sem éhezett karácsonykor, ugyanis a nagyobbik élettárs, Ferenc a munkahelyéről kapott egy birkát, amiből Csiger Ibolya, az anya pörköltet főzött, de krumplipüré körítéssel húst is tervezett sütni. Amint nevetve elmondta, karácsonykor sülve-főve eszik a birkát, amiért igen hálásak voltak Ferenc munkaadójának.

Gyertyafényes karácsony

Ágyán az 5 gyermekes Borbély családnak még októberben felajánlotta Csiszér Anna az aradi kétszobás, konyhás, fürdőszobás lakásának a teljes bútorzatát, amit haza is szállítottak. Amikor náluk jártunk, a kántori teendőket is ellátó férj, Lóránd a nagyobb gyermekekkel az istentiszteleten volt, ezért otthon csak az anyát, Izabellát és legkisebb gyermeket találtuk, méghozzá félhomályban. Néhány perc alatt azonban teljesen beesteledett, de így is kivehető volt, hogy mindkét szobájukat újrafestették, bebútorozták, a földjét szőnyegekkel borították. Amint a háziasszonytól megtudtuk, három éve, tartozás miatt lekapcsolták őket a villanyhálózatról, azóta gyertyával világítanak. Hogy mikor tudják majd kifizetni az 1500-1600 lejes tartozásukat, a fiatalasszony nem tudta megmondani. Talán akkor, ha a munkaviszonyára alapozva, kölcsönt tud felvenni…

Fejerék tovább gyarapodtak

Aradon, a 11 gyermekes Feier család húsvét óta az újszülött Istvánnal gyarapodott, méghozzá sebészi beavatkozással, ami a családanyát igen megviselte. Ezzel együtt, a nagymama jóvoltából készültek a hagyományos karácsonyi ételek, köztük a töltött káposzta, amiből nem akarta elárulni, hány töltelék készült, csak annyit, hogy 40-et eldugott belőlük, másnapra. A fiúk ugyanis nagyon szeretik, akár mindennap megennék. Legfontosabb volt azonban, hogy karácsonykor, a szeretet ünnepén mindnyájan elmentek templomba, majd vidáman együtt falatoztak, boldogok voltam. Ehhez viszont nem volt szükség gazdag ajándékokra, lukulluszi vacsorára, csupán töltött káposztára, illetve az egymás iránti ragaszkodásra, az önzetlen szeretetre.

Csoda történt Simonyifalván

Simonyifalván a 8 gyermekes Mészáros Mária családjában is egy nappal korábban sertést vágtak, az újszülöttel és néhány gyermekkel az apa, Gazsó Imre tartózkodott otthon, aki viszont nem mulasztott el hálát adni, amiért újra sertést vághattak, biztonságban tudhatja nagy családját. Nem úgy a Metz család, ahol a háziasszonyt, Jolánt találtuk otthon a 6 unokájával. A lánya, Novac Jolán ugyanis elköltözött tőlük, miközben maguk ínségben élnek. Amint azonban a kopogtatásunk nyomán, a sötétből előkerültek, a gyermekek örömujjongásban törtek ki, hiszen megtörtént számukra a csoda: a szeretet ünnepe nem köszöntött rájuk szokásos, nélkülözésekkel terhes hétköznapként, hiszen ajándékcsomagokat, édességet, tartós élelmiszereket, ruhaneműt kaptak.

Köszönet

Szombati körutunk alkalmával, csupán néhány mozzanatot ragadtunk ki a meglátogatott nagycsaládok életéből. Meghatódva tapasztaltuk a gyermekeik arcán a boldogságot, a csoda beteljesülését, ami nem történhetett volna meg a számos, önzetlen adakozó nélkül, akik nemes gesztusukkal, sok szegény gyermek arcvára mosolyt varázsoltak, hozzájárultak ahhoz, hogy manapság is, a gazdasági világválság harapófogójában örömet szerezhessenek, egy cseppnyi boldogságot vihessenek a hátrányos helyzetű nagycsaládok életébe. Mindezért teljes elismerés, köszönet jár mindnyájuknak. Az Egyesület munkatársai számára is öröm, megtiszteltetés volt a csodatevők követségében járni.