Ingatlan nyilvántartás (románul publicitate imobiliară) –jogi alapot az ingatlan nyilvántartásnak a Polgári Törvénykönyv 876.-tól 915.-ik terjedő szakasza képez.
Ingatlan nyilvántartás alatt, olyan polgárjogi normák által szabályozott intézményrendszert értünk, mely az ingatlanokra vonatkozó adatokat, és az ezeket érintő jogi eseményeket tartja számon. Más szóval egy olyan ingatlan tulajdonjogot segítő jogi intézményről van szó, melynek tárgya nyilvántartani, minden olyan jogi eseményt és tényt, amelynek közvetlen vagy közvetett hatása lehet az ingatlanokat érintő tulajdonjogra.
Az ingatlan-nyilvántartást, telekkönyvi jogként is nevezik, de ez nem azt jelenti, hogy a két megnevezés ugyanazt jelenti, mivel a telekkönyv csupán egy típusú jogi intézmény, ami által megvalósul az ingatlan-nyilvántartás.
Mivel egy összetett, nyilvántartási rendszerről van szó, ennek felépítése is igényesebb megalkotást követelt a jogalkotó részéről. Ez alatt azt lehet érteni, hogy a bejegyzett ingatlant érintő jogi események adatai sok részletre kitérnek. A telekkönyv szerkezetileg három részre tagolható. Ezek egy közös cím alatt alkotnak egy telekkönyvet, melyek municípiumok, városok és községek szerint vannak számon tartva. A telekkönyv címe tartalmazza ennek számát és a települést, mely körzetében található a bejegyzett jószágtest (ingatlan). Ezt követi a három rész (A, B, C), melyek egy esetleges per esetén hasznos információkat tartalmaznak, a tulajdonjoggal rendelkező felek számára.
A Telekkönyvi hivatalok megszervezését az Országos Kataszteri Hivatal látja el, mely megyei Kataszteri Irodákat, és minden bíróság hatáskörében, helyi szintű Kataszteri Irodákat foglal magában, s ez által egy háromfokú, feladatmegosztó, egységes rendszert alkot a nyilvántartások számára.
Bárkinek joga van telekkönyvi kivonat kikérésére, hisz ebben rejlik az ingatlan nyilvántartás lényege.
A fogalomtárt szerkeszti Péterfi Dénes az Erdélyi Jogász Civil Szervezet munkatársa. www.erdelyijogasz.ro
Hozzászólások