Kormánypénz nélkül sem áll meg az élet

Kisiratos polgármesterével, Almási Vincével az elmúlt évi munkát elemezzük, az idei terveket, elképzeléseket próbáljuk vázolni.

– Milyen évnek tekinthető 2012. Kisiratos szempontjából?

– Nem vagyok panaszkodó típus, hanem megpróbálunk azzal gazdálkodni, ami van. Akár van elég pénz, akár nincs, az adott helyzetben mindig úgy próbáljuk beosztani, hogy minél hatékonyabban szolgálhassuk a közösséget. Mert igaz ugyan, hogy a település önállósodásával többet tudtuk fejleszteni az infrastruktúrát, de közösségi szempontból talán hasonlóan fontos, hogy a megszervezett közművelődési események jóvoltából sokat együtt tudtunk lenni, ápolhattuk a hagyományainkat. Az elmondottak tükrében kell az elmúlt évet is véleményeznünk, melynek során számba kell vennünk, mit terveztünk, illetve mit sikerült megvalósítanunk. Természetesen, mindig többet tervezünk, mert az ember sokat szeretne véghezvinni, de szerintem 2004., a községi státus visszanyerése óta az infrastruktúra fejlesztésének tekintetében valamit az asztalra tudtunk tenni. Az utóbbi két évben sokat áldoztunk a középületeinknek a felújítására, amit tavaly is folytattunk. Az óvoda épületét teljesen felújítottuk, beszereltük a központi fűtést is, összesen 300 ezer lej beruházással. Igaz, a felújítás után marad egy kis adósságunk, de azt majd visszafizetjük. Másik komoly beruházás a nagy kultúrotthonnál történt, ahol felújítottuk a tetőt és a nagytermet, de egy új könyvtárt is építettünk. A munkálatok nagyobbik felével elkészültünk, de a kis kultúrotthonnak is felújítottuk a tetőszerkezetét, míg a falak szigetelését, a nyílászárók cseréjét, illetve a központi fűtést a Leader Program támogatásával szeretnénk kivitelezni. A régi épületek felújítását ugyanis a tetővel kell kezdeni, hogy alatta nyugodtan lehessen tovább dolgozni. Szerencsénk is volt, mert még a kormányváltás előtt kaptunk 700 ezer lejt, amiből egy csomó dolgot tudtunk véghezvinni. Talán a legfontosabb, hogy 4 kilométer belső utat aszfaltos öntettel tudtunk bevonni. Ennek a megvalósításáról álmodni sem mertünk, és örülünk neki, mert ennyi pénzből csupán 500-600 méternyi utat tudtunk volna leaszfaltozni. Az aszfaltos öntetnek a javítása is egyszerűbb, olcsóbb. Ugyanakkor hozzáfogtunk a temető korszerűsítéséhez is, ahol egy aszfaltos járdát öntöttünk a bejárattól a ravatalozóig, amelyiknek a világítását is korszerűsítettük. Hozzá kívánunk fogni a templomnak a külső felújításához, a munkálatoknak a felméréséhez szakembert hívtunk, aki megállapította, hogy a tetőszerkezet gerendái, szarufái egészségesek, csak a lécek, illetve a cserepek szorulnak cserére. Szerencsére, a megyei tanács 150 ezer lejes támogatásával a cserepet is meg tudtuk vásárolni. Az sem elhanyagolandó, hogy az új lakónegyedben megjelennek az új tulajdonosok, a 63 telekből 40-42 elkelt, azzal együtt, hogy a gazdasági válság megjelenése óta néhány vásárló elbizonytalanodott, visszamondta a vásárlási szándékot, köztük néhány olyan fiatal család is, akik ingyen kapták a telket. Az új lakónegyedet ugyanis a település jövőjének a biztosításáért hoztuk létre, mert a közeljövőben nagy gondok lehetnek az iskola diáklétszámával, amit egyelőre gyarapít a Szent Ferenc Alapítvány helybeli gyermekotthona. Az óvoda 50-60 körüli létszámában létrehoztunk egy hosszabbított programmal működő csoportot közel 20 gyermekkel. A tanfelügyelőségtől kaptunk egy pedagógusállást a felügyeletükre, ezért késő délutánig maradhatnak, miközben a szüleik dolgoznak.

– Visszatérve a telkekre, magyarok, avagy románok vásárolták meg őket?

– E téma a községi tanácsban is többször terítéken volt, mert egyesek attól tartanak, hogy előmozdítjuk a település etnikai elkeveredését. Legtöbb vásárló magyar, de 6-8 román is van közöttük. Velük nem hinném, hogy gondok lesznek, mert néhányan hétvégi teleknek vásárolták. E telkek közül a legkisebbek 500, de vannak 750, 800, sőt 1100 négyzetméteresek is, amelyeket eddig négyzetméterenként 4 euróért értékesítettünk azzal a feltétellel, hogy a vételár 30%-át kifizetik a szerződés aláírásakor, míg a hátralékot 2 év alatt, részletekben is kiegyenlíthetik.

– Az ingatlanadókat milyen arányban sikerült behajtani?

– E téren nem túl rózsás a helyzetünk, ugyanis két nagy adós cégünk van, amelyek nem fizetnek adót, egyiknél tulajdonosváltás is volt, csakhogy nem ismerjük az új tulajdonost, noha 140 ezer lejjel tartozik a községnek. Ugyanakkor gond van a kisiratosi malommal is, amelyik valamikor jól működött, most azonban már 2 éve felszámolás alatt áll. Az történt, hogy előleg fejében tulajdonosváltás történt, az új tulajdonos a céget belevitte egy hatalmas adósságba, noha ki sem fizette az egész vételárat. Ha e két cég kifizetné az ingatlanadót, a behajtással 90% körül állnánk. Ugyancsak az ingatlanadókhoz tartozik, hogy mi évek óta nem emeltük őket, noha kormányhatározatban pontosan meg van határozva az adózandó ingatlanok értéke után fizetendő adó, amelyeket az infláció arányában folyamatosan emelni kell. Mivel mi nem tettük meg, most, ha minimális mértékben is, igazodnunk kellett a kormányrendelethez. Az épületadó 16%-kal nőtt, a járműadó nem változott, míg a termőföld utáni adó hektáronként 42 lejről 48 lejre emelkedett.

– Tavaly zsúfolt kulturális program helyszíne volt Kisiratos. Idén milyen terveik vannak?

– Nagy hangsúlyt fektetünk anyanyelvünk, kultúránk, hagyományaink, egyben magyarságunk megőrzésére. A 2007 óta működő citerásaink nagyon szép eredményekkel szerepelnek. A felnőtt csoport, a Rónasági legutóbb, Egerben magyarországi szinten is arany-fokozatot szerzett. Kisiratoson jelenleg mintegy 40-en citeráznak, négy csoportra tagolódva – egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a citerázás. Nem véletlenül, hiszen gyerekkoromban szinte minden háznál volt citera, mindenhol tudtak rajta játszani, számos alkalommal gyakorolták is. Természetesen a néptáncot sem hanyagolják, a Gyöngyvirág mellett korosztályonként működik az Aranykalász, valamint a Napsugár gyermek együttes is az utánpótlás képzése céljából, de a vegyes kórusra is büszkék vagyunk. A kisiratosi együtteseket nem csak hazai, de számos anyaországi rendezvényre is meghívják, ugyanakkor az itthon megszervezett rendezvényeinken is alkalmat nyújtunk mindnyájuk számára a fellépésre. Amivel elégedetlen vagyok, az a Nyugdíjas Klub, ahol pangás észlelhető, noha valamikor Arad megyében nálunk jött létre az első vidéki nyugdíjas klub. A kérdésre visszatérve, mindenképp folytatni szeretnénk a hagyományőrzés, a szokásos programjainknak a támogatását, amivel párhuzamosan az infrastruktúra javításáról sem kívánunk lemondani. Ezek szerint, a halottasház elé szeretnénk egy jóval nagyobb fedett színt építeni a temetési szertartásoknak a zavartalan lebonyolításához. Amint már említettem, hozzáfogunk a templom felújításához, aminek a kivitelezéséhez valószínűleg nem lesz elég az önkormányzati pénz, azt a lakosság körében tervezett gyűjtéssel is támogatni kell. A turisztikai információs központ megépítése EU-pályázat támogatásával történik. A 173 ezer eurós befektetést remélem, idén el tudjuk kezdeni, a mostani tekepálya helyén egy korszerű, vadonatúj épület készül, amit 5 évig turisztikai információs központként kell használni, két, turisztikai szakterületen képzett személlyel.

– Mi lesz a sorsa a termálstrandnak?

– Az sok fejtörést okoz, ugyanis újra tárgyalunk azokkal a befektetőkkel, akik 2008-ban üdülőközpontot akartak itt építeni, de a tulajdonossal, az Agrodor Társulás vezetőségével nem tudtak megegyezni, noha 5,7 hektár területet meg is vásároltak. Most már az Agrodor eladná a strandot, csakhogy az üvegházat 5 évre bérbe adták, melegvíz-használattal együtt. Erre is létezik megoldás, mivel az üzemképtelen termálkutat ki lehetne tisztítani, újra lehetne indítani. Talán ehhez a kúthoz kapcsolódhat az egykori határőr laktanyával kapcsolatos elképzelésünk is. Ez ugyanis minősített megyei út mellett fekszik, a határ túloldalán lévő Dombegyház és Kevermes közelében. Az épületet egy határon átívelő EU-pályázat támogatásával szeretnénk felújítani, turisztikai célra hasznosítani, az út felújításával egybekötve. Reméljük, idén az Országhatárral párhuzamos utak felújítását célzó EU-pályázat jóvoltából, a Kisiratos és Mácsa közötti utat is sikerül leaszfaltozni. Ha megtörténik, Kisiratosról Gyulára 20 perc alatt lehet autóval eljutni. Ha elkészülnek a jelzett aszfaltos utak, Kisiratos kitörhet az impériumváltás okozta zsákutcából. Ugyancsak a település felemelkedését szolgálná, ha sikerülne idehozni egy üzemanyag töltőállomást. Jelenleg ugyanis 15 kilométerre, Tornyára járnak tankolni nem csak az autókkal, hanem a mezőgazdasági gépekkel is. Kürtösön ugyanis felszámolták a benzinkutat. Két éve levelezek a MOL kolozsvári igazgatóságával ingyen felajánlottam nekik Kisiratoson egy 1400 négyzetméteres telket a megyei út mellett, ahol vezetékes víz is van. Ha sikerülne, Kürtös Mácsa, Kisiratos és Nagyiratos, de az átjáró út megépülésével még Dombegyház lakossága is itt tankolhatna. Próbálkoztam a Rompetrol aligazgatójával is, aki megnézte a telket, tetszett is neki, de ők is visszakoztak.

– Kormánypénzekre számítanak-e?

– Mindig a legrosszabb változat szerint, tehát kevés pénzzel tervezzük a költségvetésünket. Ha így történik sem áll meg az élet, erős faluszépítésbe kezdünk, amihez nem kell pénz, csak rajtunk múlik, de mindenképp csinosítani kívánjuk Kisiratost.

– Köszönöm a beszélgetést.