Legsürgősebb feladat a diáktoborzás

A megyének már előbb, hétfőtől a megyeközpontnak, Aradnak is van költségvetése, ami kimozdíthatja az eddigi várakozó álláspontról, de inkább holtpontról az önkormányzatok működését.

Mivel egyáltalán nem mindegy, hogy azok mennyi pénzből gazdálkodhatnak, Bognár Levente megyei RMDSZ elnökkel, aradi alpolgármesterrel a költségvetésben fellelhető magyar érdekképviseletet próbáljuk elemezni.

– Elnök Úr, mi az oka annak, hogy az országnak, ezért a megyéknek és az ottani önkormányzatoknak is soha nem tapasztalt késéssel születhetett meg a költségvetésük?

– Egyértelmű, hogy a késői választások miatt, amelyekre december 9-én került sor. De hát, tulajdonképpen a kormány nem változott, ezért már a választások előtt is foglalkozhatott volna a következő évi költségvetéssel. Nem tette meg, ráadásul év végén az adók körüli cirkusznál is asszisztálhattunk, a költségvetés előkészítése továbbra is háttérbe szorult. Ez a múlté, végre megszületett. A megyei költségvetés előkészítésénél az RMDSZ azt a célt követte, hogy az 5 polgármestere által vezetett községek megfelelő arányban részesüljenek belőle, de az alpolgármestereink községeire is odafigyeltünk. A településeinknek leosztott pénznek fel kell érnie azzal a felelősséggel, ami a megyei, illetve aradi koalícióban való részvételünkkel jár. A Demokrata Párttal való együttműködésünknek megfelelő anyagi hozadékkal is rendelkeznie kell.

– Megvalósult-e az a bizonyos hozadék?

– Kisiratos, Nagyiratos, Tőzmiske, Nagypereg és Szintye községek a megyei tanácstól olyan költségvetési leosztást kaptak, aminek jóvoltából meg tudják valósítani az általuk tervezett fejlesztéseket, de az alpolgármesteri szinten képviselt Sofronya és Zimándújfalu községek is kaptak egy-egy leosztási keretet. Ugyanakkor a pécskai magyar közösség felé is sikerült továbbítanunk bizonyos pénzalapot.

– Számszerűen is elmondaná, mennyit kapott egy-egy RMDSZ-es polgármester által vezetett község?

– Általában 450-500 ezer lej körüli támogatást kaptak fejlesztésre a leosztásból, amit viszont nem szabad összetéveszteni a működtetési költségekkel. Pozitívumnak számít, hogy a tavalyi költségvetéshez viszonyítva a részesedésünket sikerült megnövelnünk. Megyei szinten még hátra van az úthálózat fejlesztésére, főként az országhatár övezetébe, ahova a HURO pályázatok jóvoltából jut még fejlesztésre pénz, de a két megyei tanácsosunk fokozottan odafigyel majd az egyházaink, illetve az anyanyelvű kultúra támogatására is.

– Ezek szerint, a megyei tanács is támogatni fogja a magyar egyházak épületeinek a felújítását?

– Természetesen, egy prioritási névsor alapján szeretnénk támogatni, legalább a tavalyi szinten.

– Nevesíteni lehetne, melyik község milyen fejlesztésre kapott támogatást?

– Példának okáért, Kisiratoson az óvoda és a kultúrház felújítására, mellékutcáknak zúzott kővel történő burkolására; Nagyiratoson ugyancsak mellékutcák kőburkolatára, járdajavításra, a kultúrotthon felújítására jut idén pénz; Tőzmiske községben a simonyifalvi iskolának szánnak új, korszerű mosdót, Vadászon ravatalozót kívánnak építeni; Nagypereg községben, a nagyperegi ravatalozó, mellékutcák kőburkolatának a felújítása, a közvilágítás korszerűsítése szerepel, ugyanitt előkészítik a dokumentációt a Kispereg–Mezőhegyes közötti átjáró útnak a megépítésére, de Kisperegen egy műfüves sportpályát is építeni kívánnak; Szintye községben a szapáryligeti utcák zúzott kőburkolatának a felújítása, mindhárom településen járdák öntése; Zimándújfalun az új lakótelep infrastruktúrájának a fejlesztése; Szentpálon ravatalozó kápolna építését kezdhetik el a megyétől kapott költségvetési leosztásból. Természetesen, a jelzett infrastrukturális beruházásokra csak úgy tudunk pénzalapokat szerezni, ha a polgármesteri hivatalok előzetesen elkészítették a szükséges terveket. Ezen kívül, olyan megyei rangú utaknak a felújítására is odafigyelünk, amelyeket nem a községi, hanem közvetlenül a megyei költségvetésből finanszíroznak. Ilyen a Szentpál és Sofronya közötti, valamint a majláthfalvi út is, amelyeknek a felújítására megpróbálunk pénzalapokat szerezni. Az ilyen részletkérdésekre azonban a megyei tanácsosaink fognak odafigyelni. Tulajdonképpen a közel egy éve lezajlott helyhatósági választások alkalmával tisztséget nyert új polgármestereink számára most, az új költségvetés elfogadásával kezdődik el az önálló munka.

– A vidékről beszéltünk, foglalkozzunk már Arad költségvetésével is.

– A szövetség tulajdonképpeni célja a megyeközpont egészének a fejlesztése, a két városi tanácsosunk közreműködésével azonban arra összpontosítottunk, hogy a számarányunknak megfelelő, sőt ha lehet, még annál is kedvezőbb támogatásokat szerezzünk a közösség önazonosságának a megőrzését szolgáló célokra.

– A magyar civilszervezetek pályázatainak a támogatására ki figyel?

– Természetesen, ugyancsak mi, de ezeket nem lehet közvetlenül támogatni, csakis pályázati úton. Amikor azonban megtörténnek a pályázati kiírások, azokat népszerűsítjük, pályázásra serkentve a civilszervezeteinket. Ha időben megszületett volna a költségvetés, a pályázati pénzek egy részét már fel lehetett volna használni. Számunkra szintén prioritás az egyházainknak, értem ez alatt a katolikus, a református, az evangélikus-lutheránus, illetve a magyar baptista egyháznak a támogatását. Egy-egy aradi templomnak a korszerűsítési, felújítási költségeit a város 17 ezer, míg a kisebb méretű baptista imaházakét egyenként 15 ezer lejjel támogatja.

– Azok megszerzése nem ütközött-e akadályokba?

– Voltak viták miattuk. Példának okáért, a Csiky Gergely Főgimnázium a középiskolák átlagos támogatásának a háromszorosát kapta, ráadásul a szokványos ösztöndíjak mellett, mintegy 160 utazási támogatás került ide, ami vitát gerjesztett a költségvetési bizottságban. Megbeszéltük, hogy mivel a Főgimnázium a megyében az egyedüli magyar középiskola, ide sokkal többen ingáznak, mint más hasonló intézményekbe. Annál is inkább, mert a megyében mintegy 40 intézményben zajlik román nyelvű középiskolai oktatás. Ahhoz, hogy mindezeket elmondhassuk, meggyőzhessük az igazunkról a kollégákat, ott kell lennünk a különböző bizottságokban.

– A most folyó iskolai beiratkozási kampányba milyen mértékben tud bekapcsolódni a szövetség?

– Az oktatási intézményeinkkel való harmonikus együttműködés jegyében diáktoborzó kampányt indítottunk Hadnagy Dénes vezetésével, de találkozókat is szerveztünk a kerületi elnökökkel az ott élő diákoknak a felkutatása, az anyanyelvű oktatás felé irányításuk céljából. Mivel Újaradról és Kisszentmiklósról kisbusz szállítja a Csikybe és haza a diákokat, másik járatnak a beindítása Mikelakán is szükségesnek látszik. Hasonló megbeszélésünk volt a gáji, illetve a Vlaicu negyedbeli elnökkel is, hogy a 21-es számú iskola felé irányítsák a gyermekeket. Mindenhol elsőrendű cél az előkészítő osztályokba való toborzás, ugyanakkor az is fontos, hogy V., illetve IX. osztályba is jelentkezzenek a magyar gyermekek. Tudomásunkra jutott viszont, hogy a Körösközből sok nyolcadikos magyar diák a kisjenői, román nyelvű mezőgazdasági líceumba vagy Nagyszalontára, sőt Gyulára is készül, miközben kevesen iratkoznak a Csikybe. A Lehoczky Attila által kidolgozott megyei oktatási stratégiából is kiderül, hogy a magyar fiatalság számára nem elég a Csikyben kapott elméleti képzés, hanem szakmai képzésre is szükségük van, akár Erdőhegyen, illetve Pécskán, a Csiky Gergely Főgimnáziummal konzorcium formában létrehozandó magyar nyelvű szakoktató intézményekben. Ennek az oktatási formának a kialakításán dolgozunk, de addig is nagy kár lenne, ha a tehetséges magyar diákok az állam nyelvén vagy más megyében, esetleg az anyaországban tanulnának tovább, miközben a Csikyben létszámhiánnyal küszködünk. Ezért is kell minden eszközzel és erővel, az anyanyelvű intézményeink felé irányítani a megyebeli magyar gyermekeket.

– Köszönöm a beszélgetést.