Nyílt levél Klaus Johannishoz, Románia államelnökéhez,
Victor Viorel Ponta miniszterelnökhöz, valamint
Románia Mezőgazdasági és Pénzügyi Minisztériumaihoz

2015. február 8. 20:25 (vasárnap) /

A 2014-es romániai államfőválasztás utánnemegyszer elhangzott: a gazdaság fejlesztése prioritást kap, s hogy a következő időszakban majd jobban odafigyelnek annak a hatékonyságára. Bennem is felcsillant a remény: na, végre valahára egy igazi piacgazdaság felé orientált politika fog bekövetkezni. Ehhez azonban hiányzik egy olyan szabadpiac-orientált politika, ami lehetővé tenné az őstermelők, a kis- és középtermelők által megtermelt többlet áruféleségeknek az élelmiszeriparban való értékesítését, önszerveződés útján. Mindez gyakorlatilag nem kivitelezhető, mert a jelenlegi jogszabályok túl merevek, a tőkehiány sem teszi lehetővé, hogy ötletgazda legyél a saját birtokodon zajló tevékenységben. Csak adófizető lehetsz a jelenlegi helyzetben. A jelzett kistermelők a nagyüzemektől eltérő jogi és finanszírozási formában kellene, hogy működjenek. A jelenlegi politikai hozzáállás hátráltatja a román mezőgazdaság talpra állását.

Statisztikák szerint az ország mezőgazdaságában 500 000 olyan kisgazdaság létezik, amelyeket mi, magyarok őstermelőknek nevezünk. A román jogrendben viszont ez fogalomként nem létezik, mert az utóbbi huszonöt évben egyetlen kormány részéről sem volt politikai akarat a mezőgazdaság összehangolására. A kisgazdasági tevékenységet, a családi gazdaságokat nem támogatta és nem támogatja, hanem kerékkötő rendeleteivel inkább működésüket akadályozza a Mezőgazdasági Minisztérium. A rossz szándékú magatartást világosan tükrözi a földtörvény hosszadalmas végrehajtása, annak többszörös módosítása és értelmezése, az időhúzás.

Nem a kistermelők a felelősek mindazért a fejetlenségért, ami meghonosodott. Az érdekek háborújáról, nem a nemzet jólétéről van szó.

Nem azért termelünk kevesebb gabonafélét, mert nem értünk a mezőgazdasághoz; az őseink sem 5000 vagy 10 000 hektárt műveltek egy tagban, amiről álmodoznak a mai új bojárok, akik büszkék a kommunizmusbeli elődeikre. Mindez az „aranykor” átka, mert minden talpalatnyi kaszálót, lápot átalakítottak, átminősítettek szántóterületé, felborítva az ősi ökoszisztémát. 1989 után az erőszakkal elkobzott családi földbirtokokat nem a korábbi volt birtokosoknak szolgáltatták vissza.

Főleg az 1/2000. földtörvény végrehajtásakor mindezeket a megmaradt területeket szántóként erőltették rá azokra a károsultakra, akik 10 hektáron felül rendelkeztek földbirtokokkal. A visszaminősítés nem történt meg jogilag, innen ered a különbség a nyugaton megtermelt és a hazai búzamenység között országos szinten. Nincs meg az a folyamatos ökoszisztéma, ami nyugaton ősidők óta uralkodik. A román mezőgazdaság így ma nem a valóságot tükrözi, hanem egy megerőszakolt mezőgazdasági formában vajúdik a valósággal szemben.

A családi kisbirtokoktól diszkriminatív módon megvont támogatások közül csak néhányat említek: a gázolaj támogatását; a vetőmagot áfával kell megvásárolniuk a nagyvállatokkal szemben; a szabadpiac megszűnése miatt a megtermelt gabonát kénytelenek áron alul elprédálni a kombájnból; felszámolták a vágóhidakat, ezért kihalófélben van az állattartás; a volt tanyákat, az ősi gazdálkodói egységeket felszámolták – a tanyák újraépítése óriási anyagi áldozattal járna; a gyümölcsöseinket megsemmisítették kártérítés nélkül.

A Mezőgazdasági Minisztérium vezetősége olykor csodálkozik, nem érti, mi is a probléma?

Meglátásom szerint sok az aszfaltkoptató káder, nem létezik személyes felelősségre vonás, senki nem felelős semmiért, miközben az érdekháború lankadatlanul folyik.

 

Tisztelettel Mester József,

 pécskai gazdaköri alelnök, gazdálkodó

 

 

 

Hozzászólások