Régészeti leletekkel gazdagodott a dévai múzeum

Ókori régészeti leletekkel gazdagodott a dévai múzeum a héten. 6 ókori tárgyról van szó, egy dák típusú kardról, egy kelta típusú szablyáról, egy lándzsa végéről, két kapáról, illetve egy be nem azonosított tárgyról. 

Értékes tárgyak, bármely múzeum büszkélkedne velük, hangsúlyozta a pénteki sajtóértekezleten Bodó Krisztina, a dévai múzeum régésze.

A héten kapott leletek összértéke olyan 1200 euróra becsülhető, a múzeum számára azonban az is fontos, hogy Hunyad megyéből, a Súrján hegységi dák várak környékéről származó tárgyakról lévén szó, a dévai múzeumhoz kerültek. Korábban hasonló tárgyak más megyékbe, más múzeumokhoz kerültek. Így történt például a rendőrség által az illegális kincskeresőktől visszaszerzett dák karperecekkel, amelyek hatósági döntés alapján a gyulafehérvári múzeumhoz kerültek, noha Hunyad megyéből származtak, hangsúlyozta Ferencz Iosif Vasile régész.

 

Kifehérített eredet?

Gyanús azonban a tárgyak eredete. Hétfőn egy magánszemély jelentkezett velük a Hunyad megyei kulturális igazgatóságnál, azt állítván, hogy két nappal korábban, múlt szombaton bukkant rájuk fémdetektorral a Súrján hegységben, Bosorod község területén. Az illető a kulturális igazgatóságnak adományozta a leleteket, utóbbi pedig kedden átadta a múzeumnak, ismertette a helyzetet a sajtóértekezleten Angelica Bălos, a megyei kulturális igazgatóság illetékese.

Valóban véletlenül bukkant rájuk a csak úgy, hobbiból fémdetektorral hegyeket járó illető, vagy illegális kincskeresésről volna szó? Főleg, hogy a régészeti-orvvadászok kedvelt helyéről, a dák várak környékéről származnak.

Netán olyan tárgyakról van szó, amelyeket az illegális kincskeresők már korábban felfedeztek, de nem sikerült a feketepiacon értékesíteniük, s tartva az igazságügytől vagy a pénzbeli jutalomra vadászva, jobbnak látták átadni a szakhatóságoknak? E kérdéseket feszegették az újságírók, noha Angelica Bălos szerint valószínűleg jóhiszemű személyről van szó. 48 órán belül jelentkezett a hatóságoknál a felfedezett tárgyakkal, vagyis a törvény által előírt 72 órán belül. Ráadásul a törvény által ilyenkor előírt pénzügyi jutalomért sem folyamodott, legalábbis eddig nem. Mindezek alapján jogos az ártatlanság vélelme, legalábbis Angelica Bălos szerint. A múzeum régészei azonban visszafogottabbak voltak, hiszen közismert, hogy a dák váraknál és környékükön évek óta nagyméretű régészeti orvvadászat zajlik, sőt, országos méretű botrányok is voltak, mint például a dák karperecek ügyében. Jóllehet a törvény szigorúan tiltja, hogy magánszemélyek fémdetektorokat használjanak bármely régészeti lelőhelyen.

Mi legyen az illegális kincskeresők által már kiásott, ámde még nem értékesített tárgyakkal? A kérdésre nem egyszerű a válasz. Amennyiben önkéntesen a múzeumoknak adományozzák, s ezáltal „kifehérítik”, sőt, esetenként anyagi jutalomban is részesülnek, ez szinte régészeti orvvadászatra való meghívással ér fel. Hiszen a dévai nem az első eset, az országban már számos múzeum gazdagodott a Hunyad megyei dák várakból származó, „önkéntesen adományozott” tárgyakkal. Már speciális honlapjuk is van a jutalom-vadászoknak.

Viszont ha a hatóságok nem veszik át az illegálisan már kiásott tárgyakat, akkor a feketepiac virágzik tovább, az értékes régészeti anyagok nem kerülnek a nyilvánosság elé a múzeumokba, még ha tegyük fel a jövőben a rendőrségnek és az igazságügynek sikerülne teljesen felszámolni a kincskeresők illegális „régészkedéseit”.