Száz esztendőt ugrottak vissza az időben

Szombaton 35-ik alkalommal rendezték meg a hagyományos Arató Napokat a vajdasági Muzslyán, amely a kenyér megbecsülésének és tiszteletének, az évszázados hagyomány megőrzésének ünnepe. Kora reggel Muzslya központjában gyülekeztek a Vajdaságból, Szlovéniából, Kárpátaljáról és a Temes megyei Ótelekről érkezett hagyományőrző csapatok. A vendégeket  Sztojkó József, a helyi tanács elnöke köszöntötte, aki a hagyományos aratási szokásokat és módszereket felidézve hangsúlyozta hogy „hagyományos szerszámokkal is be lehet takarítani a mindennapi kenyérnek valót”.

A helybéli Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület kulturális műsorral biztosította az ünnepséghez a jókedvet, majd az arató csapatok ünnepélyesen felvonultak Muzslya utcáin. Kiérve a búzaföldekre, egyből egy évszázadot ugrottak vissza az időben, nagyanyáink, dédnagyanyáink korába, amikor még az aratás kézzel történt, és megpróbálták felidézni a régi idők hangulatát, dalait, ízeit. Az aratók kiterítették a pokrócot, majd a kosarakból, batyuból előkerült a kenyér, szalonna, túró, kubikos szárma, és nekiláttak a reggelinek, mely után nekiláttak a munkának is. Az aratás évszázadokon keresztül a parasztember életének egyik legnehezebb, de egyben a legtöbb örömet hozó eseménye volt. Az új lisztből készült kenyér mindig reményt hozott, mert a túlélést jelentette. A régi időkben kenyércsatának számított aratás az egyik legfontosabb munka volt a mezőgazdaságban, hiszen egy vihar, jégeső rövid idő alatt tönkretehette az egész évi termést, ezért igyekezni kellett, hogy a beért kenyérgabonát minél előbb levágják, csépeljék, a búzaszem a padlásra kerüljön. A kaszálás az egyik legnehezebb fizikai munkának számított, hiszen a tűző napon, a nagy hőségben reggeltől estig arattak. Már kora reggel kimentek a földekre, hogy a harmatos búzából köteleket sodorjanak, amivel azután a marokszedők és kötözők összeszedték és bekötötték a levágott rendet. Mindezeket az aratóverseny keretében bemutatták az idősebbek, felidézték a régi nyári emlékeket, gyerekkoruk letűnt idejét, a fiatalok megismerhették e nehéz munka szépségeit, menetét és fogásait. Így válik hagyománnyá a régi időket felelevenítő aratás, és nem merül a felejtés homályába. A hangulatos aratást a zsűri felügyelte, mely figyelt az aratás közben folyó munkákra, és külön bírálta a kaszálókat, a marokszedést, a kötél- és keresztszedők munkáit, de a hagyományos reggeli ízeit is elbírálták. A legaktívabb csapatnak a Szarvasi Gazdák bizonyultak, de a legautentikusabb hagyományos öltözékért az Ótelek Magyarul Magyarokért Egyesület csapatának adták át az oklevelet! Díjazták a legidősebb aratót, aki 90 évesen kiment aratni, de díjat kapott a legszebb kéve, a legszebb kereszt, a legszebb tarló, a legzamatosabb reggeli készítője is. A rendezvény közös ebéddel folytatódott, majd este a hagyományos aratóbál zárta az ünnepséget.

Molnár Géza tudósítása és fotói