Új helyzet adta útkeresés, a változtatás jegyében

Nem véletlenül előzte meg nagy várakozás a szombaton délelőtti RMDSZ választmányi ülést. Az Arad megyei szervezet székházában Faragó Péter választmányi elnök köszöntötte a mintegy 50 megjelentet. 

Miután ismertette a napirendet, felkérte Bognár Levente megyei elnököt beszámolójának, vagyis a elmúlt év eredményeinek a értékelésre, ami tulajdonképpen a parlamenti választásoknak a kiértékelésére szorítkozott. Ismertette a képviselőjelöltekre választási körzeteként leadott, illetve az összes szavazatot, amelyekkel kapcsolatban párhuzamot vont a nyári helyhatósági választások, illetve a 2008. évi parlamenti választások eredményei között. Eredmény: a megyei magyarság 71%-ban tejesített, aminek „eredményeként”, a rendszerváltás óta először, parlamenti képviselet nélkül maradt. Az okok között a heves havazást, az elfásultságot, a megszorító intézkedések miatti elégedetlenséget, a versenypárt miatti át- vagy kettős szavazásokat, a szavazóbázis elöregedését hozta fel. Az átszavazások miatt vitába keveredett az EMNP megyei elnökével, akivel szemben azonban, a magyarság egységének a megtartása érdekében, nem vette fel a kesztyűt, de fenntartja a véleményét: ha 900 szavazattal – amelyek alatt nem feltétlenül az EMNP szavazatait érti – többet kapott volna a szervezet, mandátumhoz juthatott volna valamelyik jelöltje. Ugyancsak a sikertelenség okai közé sorolható, hogy a referendum miatt a választások előkészítése késlekedett, de a hatékony kampányhoz szükséges anyagi feltételek sem voltak biztosítva. Éppen ezért újra köszönetet mondott a támogatóknak, a kampányban közreműködőknek, akik szerinte komoly munkát végeztek. Zárszavában mindenkit őszinte véleménynyilvánításra szólított.

Azok nem késlekedtek. Sipos György megyei tanácsos szerint az elmúlt 4 évben Majláthfalván 80 választópolgár költözött a temetőbe, ugyanakkor a helyi szervezőket meglepte a zord időjárás: nem tudták megszervezni sem az időseknek az urnához, sem a mozgóurnának a hozzájuk történő szállítását.

Erdélyi István a románoknak a vártnál jobb, a magyaroknál nagyobb arányban történt szavazását, fiataljaink távolmaradását, illetve a hóhelyzetet okolta a kudarcért, a magyar ellenzékkel való megegyezést sugalmazta. Kovács Imre nagyperegi polgármester az ítéletidőben járhatatlanná vált utakat, a pécskai úton a hó fogságába került keresztelői küldöttségnek a kiszabadításáért tett erőfeszítéseket, az időseknek a kimaradását hozta fel mentségül. Bíró Zoltán kisjenői RMDSZ-elnök beismerte: a hó nem csak a magyarok, mindenki számára nehézségeket okozott, de a szövetség kampánya sem volt elég hatékony. Náluk az erdőhegyi nap rendezvényén az időseket célozták meg, akik a hó miatt nem tudtak elmenni, miközben a fiatalok távol maradtak. A kommunikáció javítására egy belső, internetes levelezés létrehozását javasolta. Kocsik József AMMGE-elnök feltette a kérdést: a távolmaradó fiatalokat miért nem szólították meg az otthon maradt idősek? Nagyiratosról Kiss István őszintén kimondta: minden körülményre hárítjuk a felelősséget, de nem tekintünk magunkba, mindenképp ki kellett volna egyezni a magyar ellenzékkel. Fiataljaink kiábrándultságán ne csodálkozzunk, amiért nem teszi magáévá a szlogenjeinket, hisz miközben bizalomról beszélünk, az országos vezetőség a PSD-vel egyezkedett, titokban. Lehoczky Attila, az Arad Megyei Választási Irodán az RMDSZ képviseletében 76 választókörzetet ellenőrzött, ahol legkevesebb 50 olyan szavazatot találtak, amelyiken mindkét magyar pártra pecsételtek, érvénytelenül. Figyelembe véve az összes szavazókörzetet, az effélékből összejöhetett volna a megyei elnök által fájlalt 800-900 szavazat, ezért maga is az ellenzéki magyar párttal való kiegyezést szorgalmazta. Albert László kijelentette: a RMDSZ-nek nincs ifjúságpolitikája, nem teremtettek számukra élhetőbb országot, munkahelyeket. Véleménye miatt nézeteltérésbe keveredett Nagy Gizella művelődési alelnökkel. Haász Tibor tőzmiskei polgármester keserűen jegyezte meg: a PP DD mellett náluk senki nem kampányolt, de az OTV-ben alaptalanul ígért 20 ezer eurók miatt az RMDSZ után a legtöbb szavazatot kapta. Zielinszky Péter a fiatalság számára a szülők példamutatását hiányolta. Faragó Péter miután a választási törvény visszásságait elemezte – Arad megye a több mint 8 ezer szavazatával nem, míg Temes megye 3 ezer szavazattal kevesebbel parlamenti képviseletet kapott –, kijelentette: reméli, a jelenleginél jobb törvényt alkotnak, ezért legközelebb az RMDSZ is jobb lesz. Almási Vince kisiratosi polgármester az erdélyi magyarságnak belülről és anyaországi támogatással történő megosztását fájlalta, adatokkal alátámasztva. Király András volt megyei elnök, államtitkár nem véletlenül hagyta hozzászólását a végére, hiszen adatokkal illusztrálta a rendszerváltás utáni első választásokig visszanyúló hosszúra nyúlt elemzését, aminek lényege: a magyarság létszámához mérve az RMDSZ egyetlen választáson sem érte el az 50%-os részvételt. Most viszont elvárta volna, hogy a megyei vezetés elkészítse a jelenlegi 37 ezer magyarnak a helyzetfelmérést, hogy megtudhassák: miért tanul anyanyelvén gyermekeinek csupán a fele, milyen szociális, etnikai viszonyok között, hányan élnek vegyes házasságban. Vagyis, reális körülmények között kikre lehet számítani? Bíró Zoltánnak igaza van – jelentette ki –, mert sok olyan elnök van, akiknek nincs mondanivalójuk. A jelenlegi helyzetben új lappal kell indulni: akik nem teljesítették a feladataikat, tegyék az asztalra a mandátumaikat! Meg kell újítani a helyi és a területi szervezeteket, amelyek között eredményességi sorrendet is készített: szerinte, legjobbak a kisiratosi, a tőzmiskei és a kisperegi, míg hátul kullogóknak a gyoroki, a nagyzerindi és a pécskai szervezeteket nevezte. Bátkai Sándor szerint ha mindenki a maga közösségét mozgósította volna, nem következik be a kudarc. Bognár Levente megköszönte a hozzászólásokat és kijelentette: nagyon találó az RMDSZ-nek az a választási szlogenje, miszerint „nem vagyunk egyformák, de összetartozunk.” Éppen ezért tragikomédia a választási kudarcunk, amelyik miatt az egymás elleni küzdelemben őröljük fel az energiáinkat. Egyébként szívesen átvett volna az elődjétől egy, a megyei magyarság helyzetét minden tekintetben feltérképező munkát, amit viszont az elmúlt másfél éves elnöksége alatt nem tudott megvalósítani. Annál is inkább, mert az elmúlt év választási kampányokról szólt. Ami a felmérést illeti, a kevés munkatárssal nem tudják elvégezni, a pedagógusok viszont könnyebben megtehetnék.

Hogyan tovább a jelenlegi helyzetben?

Mindenki nézzen magába, aki elfáradt, keressen utódot.  A 2013-ra szóló tevékenységi tervezet tulajdonképpen az új helyzetben való útkeresés volt, amiben ismertette a megyei szervezet új alkalmazotti állományát, ami két teljes, illetve két félmunkaidős személyre zsugorodott. Miután a választmány elfogadta a 2012. évi költségvetést, majd a 2013. évre vonatkozó tervezetet, a szakbizottsági alelnökök jelentéseit hallgatta meg. Matekovits Mihály oktatási alelnök a pankotai elemi iskola megszűnését fájlalta, aggodalmának adott hangot a gyoroki, valamint a mikelakai magyar óvodai csoportok miatt, Nagy Gizella művelődési, Almási Vince önkormányzati, Cziszter Kálmán politikai, Kocsis József jogi és érdekvédelmi, Farkas Viktória szociális és egészségvédelmi, Derzsi Csaba ifjúsági, majd Kocsik József mezőgazdasági alelnökök számoltak be a tavalyi tevékenységükről, idei terveikről. Kocsik József bejelentette visszavonulását, miután lezárják a folyamatban lévő pályázatokat. Sipos György az agrárkamarák vezetőtanácsaiba történő választások fontosságát ecsetelte, Király András a változtatások szükségességét szorgalmazta, míg Nagy Gizella és Bölöni György személyi érintettség okán kértek szót.

A közel négyórás, a volt és a jelenlegi elnök közötti pengeváltásoktól sem mentes választmányi ülés az új helyzet adta útkeresés, a változtatás szükségességének a tudatában zárult. Hogy mi valósul meg az elképzelésekből, az a vezetés következetességén, de a június 8-ára tervezett megyei tisztújító közgyűlés eredményén, a személyi változásokon is múlik.