„Vannak helyzetek, amikor nem lehet, nem szabad hallgatni”

A temesvár-belvárosi református templomban megtartott egyházi szimpóziummal és a 30 esztendővel ezelőtti történelmi események felidézésével indult december 12-én a Temesvár 30 Emlékhét. Az ünnepélyes megnyitó során Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor elmondta: 1989-ben olyan helyzet alakult ki Romániában, hogy már nem lehetett tovább hátrálni, nem lehetett tovább hallgatni. Tőkés László és gyülekezete megértette, hogy „Istennek kell inkább engedni, hogynem embereknek” (Ap. csel 5, 29.).

A nyitórendezvény házigazdája, Fazakas Csaba temesvár-belvárosi lelkipásztor 89 decemberének hangulatát idéző gyertyafénynél köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve, hogy harminc esztendő az a távlat, amiben újra kell alkotni a tényekre alapozott tudást, hogy legyen mit továbbadni fiataljainknak. Toró T. Tibor, az emlékhét fő szervezője, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke kiemelten üdvözölte azokat a jelenlevőket, akik 30 évvel ezelőtt is itt voltak, hittek az igazukban, és kiálltak mellette. Toró T. Tibor elmondta, hogy a temesvári rendezvénysorozatnak hármas célja van. „Kötelességünk méltó emléket állítani mindazoknak, akik 30 évvel ezelőtt az életüket áldozták a szabadságért. Kötelességünk megnyerni azt az emlékezetpolitikai harcot, amely Bukaresttel szemben folyik a forradalom tárgyában, s olyan világot kell teremtenünk, amelyben románok és magyarok képesek összefogni a közös ügyekért. Kötelességünk a három évtizeddel ezelőtti temesvári események szellemiségét továbbörökíteni a legfiatalabbak számára, ezzel is jelezve, hogy van élhető jövő a Bánságban, Temesváron és Erdélyben is”.

A „Temesvár 1989: Istennél a szabadítás” című, Nemes Csaba lelkipásztor, miniszteri főtanácsos moderálta egyházi szimpóziumot Tőkés László volt temesvári lelkipásztor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének felszólalása indította: „Temesváron 30 évvel ezelőtt megvallottuk hitünket és hitünk szerint cselekedtünk. Olyan helyzetben voltunk akkor, amely megkívánta, hogy hitünkről vallomást tegyünk. A hitvallási helyzet, a status confessionis bibliai megfogalmazásban olyan állapot, amelyben, ha a tanítványok hallgatnak, akkor a kövek fognak megszólalni. Vannak helyzetek, idők, alkalmak, pillanatok, amikor nem lehet, nem szabad hallgatni. Ilyen helyzet alakult ki az ateista-kommunista diktatúra idején is, a 80-as években, a Ceaușescu-diktatúra betetőzésének idején, amikor a diktátort istenként imádták, a hatalmat kiszolgáló Papp László püspök 10 ezer adományba kapott bibliát küldött papírmalomba, de a 7-8 ezer romániai falu lerombolását célzó tervet sem hagyhattuk szó nélkül” – mondta Tőkés László.

Juhász Tamás kolozsvári teológiai professzor az 1934-es Barmeni Teológiai Nyilatkozatból idézett, amely jó példa arra, hogy a diktatúrával az egyház nem vállalhat közösséget. Dr. Békefy Lajos Szolid Temesvári Hitvallás című kiadványát mutatta be, amely arra emlékeztet, hogy a történelem ura, az Úr a szabadító és az ő akaratát „Menyből az angyal”, Tőkés László lelkipásztor és gyülekezetének bátor kiállása teljesítette be.

A temesvári gyülekezet hősies ellenállásának történetét személyes vallomásokon keresztül ismerhették meg a rendezvény résztvevői, a „Ledönteni a hallgatás falát! A temesvári gyülekezet ellenállása” címet viselő beszélgetést Tolnay István moderálta. A forradalomhoz kötődő személyes élményeiket, drámai eseményeket idéztek fel Balaton Zoltán, Szilágyi Zsolt, Ligia Dugulescu (Petru Dugulescu egykori baptista lelkipásztor lánya, aki 1989. december 16-án egész gyülekezetével kiállt Tőkés László mellett), Gazda Árpád, Varga Lajos, Rónavári Mária, Kabai Zoltán, Dan Gavra sebesült forradalmár és mások. Gazda Árpád újságíró, az MTI kolozsvári tudósítója felidézte azokat a drámai pillanatokat, amikor december 17-e hajnalán a szekusok és milicisták Veverca Iosif őrnagy vezetésével betörtek a templomba, és Tőkés Lászlót várandós felesége előtt véresre verték, mielőtt elszállították volna őket Szilágymenyőbe. „Ha van reménytelen helyzet, reménytelen harc, akkor a miénk annak tűnt, mégis érdemes volt a harcunkat megvívni! Ez erőt adhat további küzdelmeinkhez” – mondta Gazda Árpád.

Péterfy Lajos és Gáll Annamária színművészek „Itt állok, másként nem tehetek” című előadásukkal tisztelegtek Tőkés László és a temesvári hősök 1989-es teljesítménye előtt. Tőkés László külön megköszönte Péterfy Lajos színművésznek, hogy 1989. október 31-én, a reformáció emléknapján Ilyés Kingával együtt fellépett a temesvári református templomban, erőt adva a gyülekezetnek a további helytálláshoz. A temesvári gyülekezet fiataljai zenés-verses szolgálatukkal színesítették az ünnepséget.

A nyitórendezvény végén felavatták Újvárossy Ernő, a temesvári gyülekezet 89-es mártírjának emléktábláját, Ungor Csaba szobrászművész munkáját. Újvárossy Ernő, a gyülekezet oszlopos tagjának hősies helytállásáról egykori harcostársa, Balaton Zoltán fizikus beszélt, majd Tőkés László idézte fel néma tüntetésbe torkollott temetésének körülményeit. Újvárossy Ernő halála, amit a hatalom elrettentő példának szánt, nem zilálta szét, inkább megerősítette, összekovácsolta a gyülekezetet. Az est zárómozzanataként felavatott és megkoszorúzott emléktábla szövege: Újvárossy Ernő építész, az 1989-es ellenállás első mártírja.