A világháló lett az arab világ legfőbb fegyvere

Sokakat meglepett az internet ereje az elmúlt hónapokban. Az ellenzék a közösségi oldalakon toborozta a támogatókat, megjósolhatatlan sikerrel.

Az arab világban futótűzként terjedő megmozdulások talán létre sem jöttek volna, ha nincs az internet. A tüntetéseket a világháló nyújtotta lehetőségeket kihasználó emberek robbantották ki, a forradalom azonban nem a közösségi oldalakon és videó-megosztókon zajlik, hanem az utcán. Az internet csupán egy eszköz a célok elérésében.

A legkiemelkedőbb példa Egyiptom, ahol a 80 millió lakosból 24 millióan interneteznek, közülük 5,45 millióan vannak fent a Facebookon, 300 ezren twittereznek és 250 ezren blogolnak. És ez pont elég ahhoz, hogy a hírek mindenkihez eljussanak, mivel minden családban van legalább egy olyan személy, aki rendszeresen csatlakozik a világhálóhoz.

A lehetőségek tárházában kiemelkedik a Facebook, amelyen a We are all Khaled Said (Mindannyian Káled Szaídok vagyunk) oldal segítségével már több mint 90 ezren tájékozódhatnak az arab országokban zajló eseményekről és a tüntetések helyszínéről, emellett aktívan hozzá is szólhatnak a felhasználók az eseményekhez. Az oldalt létrehozó egyiptomi állampolgárságú, de amerikai feleségével Dubaiban élő Váel Huném, a Google közel-keleti marketingvezetője semmilyen ideológiát nem képvisel, és éppen ez adta az oldal erejét: olyan embereket sikerült mozgósítania, akik soha nem akartak politizálni, és így bejegyzéseivel mindenkihez szólt. A nemzeti hőssé vált Huném 12 napos őrizetbe vétele után a kairói Tahrir téren elmondott beszédében Forradalom 2.0-ról beszélt. Ezzel az álláspontjával azonban a Le Monde által megkérdezett kollégái nem teljesen értenek egyet.

Az internet lekapcsolása nem jelent megoldást

Ramy Raoof blogger úgy véli, hogy „az olyan kifejezéseknek, mint Forradalom 2.0, Facebook-forradalom, Twitter-forradalom nincs semmi értelmük”. Egy aktivista, Mona Szeif szerint a forradalom nem robbanhatott volna ki az internet nélkül, mert anélkül nehéz lett volna az embereket mobilizálni. A január 25-i első tüntetés után azonban a Facebook és Twitter már csak marginális szerepet játszott a történésekben: a forradalom attól kezdve nem virtuálisan, hanem az utcán zajlott. Az emberek eldöntötték, hogy a Tharír téren maradnak Mubarak távozásáig. Gigi Ibrahim, egy másik aktivista úgy véli: „Lehet, hogy a forradalmat ki lehet robbantani néhány klikkeléssel, de aztán a forradalmat már a nép csinálja”. A hatalom már semmilyen hatást nem tudott azzal elérni, hogy az internetet és a mobiltelefon-szolgáltatást néhány napra lekapcsolta, mert a megmozdulás akkorra már megállíthatatlanná vált.

Mindenkit meglepett az internethasználók reagálása

A toborzó oldalak vezetői egyszerű és világos üzenetet közvetítettek, és a média a felkelőket támogatta. Mindezek a tényezők olyan ritka kombinációt adtak, hogy az váratlan eredményre vezetett. Az internet a politikai információk és a logisztikai részletek terjesztésével segített az embereket utcára vinni, meglepő mennyiségben. A forradalmi felhívás kezdeményezőit egyszerűen meghaladta az általuk használt eszköz ereje, és maguk is meglepődtek az egyiptomiak eltökéltségén és bátorságán – írja a Le Monde.

Vezetők lesznek a toborzó webhasználók?

Azt nem lehet tudni, hogy, például, Huném akar-e politizálni a jövőben.  Feltehetően nem a Facebookon forradalomra szólítók lesznek Egyiptom következő vezetői, de nagy szerepet játszhatnak a fiatalok mozgósításában a választások előtt – írja a nemzetközi sajtó.

(hirado.hu)