Berlusconi visszatérésre készül

A külföld szemében kínos férfi arra készül, hogy visszatérjen a politika első vonalába. Pártja lemondta a párton belüli előválasztást.

Csaknem két évtizede prominens szereplője az olasz politikai és gazdasági életnek Silvio Berlusconi. Ellenfelei gyűlölik, hívei istenítik a 75 éves „cavalierét”, ahogyan előszeretettel szólíttatja magát.

Terve komolyságát jelzi, hogy pártja, a Szabadság Népe (Popolo della Libertá – PdL) lemondta az őszre tervezett párton belüli előválasztást, amely a PdL legesélyesebb miniszterelnök-jelöltjének meghatározását szolgálta volna. Már szó sem esik a Berlusconi által tavaly „kinevezett” utódról a pártelnöki székben. Az új jelszó: „liberális forradalom”.

A külföld tanácstalanul szemléli az öreg Zampano új show-műsorát, azon tanakodva: miként lehet az, hogy az olaszok „még nem küldték végleg a pokolba ezt a borzalmas embert?” Hogyan lehetséges, hogy fél Itália a lovag visszatérését emlegeti? – tette föl a kérdést a Der Spiegel.

Romano Prodi szerint, aki egy balközép koalíció élén az 1990-es években két évre eltávolította a főnöki bársonyszékből a „borzalmas embert”, Berlusconi „...mindazok megtestesítője, akik az utcán a forgalmi sávban parkolnak. És Olaszországban ezek alkotják a többséget. Ezek az emberek allergiásak a törvényekre. És Berlusconinak köszönhetően már szégyellniük sem kell magukat ezért.”

Persze az olaszok közül is sokan kínosnak érzik Berlusconit, a vicceit, a botrányait, a politikáját, amely Olaszországot a csőd szélére sodorta – azt az alacsony férfit, aki 8 centiméteres cipősarokkal akar magasabbnak tűnni, és hajátültetéssel leplezi kopaszságát – írta a német hírmagazin.

„Egyedül én menthetem meg Itáliát” – kiáltotta oda híveinek pár héttel ezelőtt Berlusconi. Mario Monti, a tavaly november óta hivatalban lévő miniszterelnök már nem „olyan polgár, mint bárki közülünk”, hanem egy azok közül, akik nem tudják megmenteni az országot. A válságból kivezető út a cavaliere szerint roppant egyszerű: az olasz jegybank pénzt fog nyomtatni, szükség esetén lírát, azzal mindent ki lehet majd fizetni.

Berlusconi és mozgalma, a Forza Italia (Hajrá, Olaszország!) az első naptól kezdve felforgatta a politikai tájképet. Receptje: az ellenfeleket durván támadni és megfélemlíteni, mindenáron feltűnést kelteni. „Én politikai forradalmár vagyok, mégpedig politikai szempontból inkorrekt” – vallja a cavaliere.

A legnagyobb, a legokosabb

A Der Spiegel szerint Berlusconi mindent tud és mindenre képes. Gazdasági szakemberként pofonegyszerű recepteket terjeszt az olasz gazdaság spontán gyógyulására, kertészként megmagyarázza a növényvilág működését, építészeknek előadást tart az építési módokról. A szerepek változnak, a film ugyanaz marad. Ma ő a potenciabajnok, akinek az ajtaja előtt sorban állnak a nők, holnap a sikeres vállalkozó, egy nappal később a széles látókörű politikus, akihez legföljebb Churchill, Napóleon vagy Mussolini mérhető. Mindig újabb jelenetek, ugyanazzal a szöveggel: én vagyok a legnagyobb, a legokosabb, és az enyém a leghosszabb. Nála az alázat is szerep csupán. 2006-ban egy vacsorán, amelyet nagyvállalkozókkal együtt költött el, kijelentette: „Én vagyok a politika Jézusa, a türelmes áldozat: mindent elviselek, és feláldozom magamat a közösségért.”

Valójában Berlusconi nem más, mint megrögzött hazudozó – szögezte le a német hírmagazin. Hogyan lehet az, hogy kormányzása alatt az adók folyamatosan emelkedtek, holott minden választási hadjáratban adócsökkentést ígért? Új munkahelyek, euró milliárdokból jobb iskolák és egyetemek, kevesebb államadósság, híd építése az olasz csizma és Szicília között, a földrengés által elpusztított Aquila gyors újjáépítése – mindezt megígérte, de soha nem váltotta valóra.

Ha pedig az ellentmondás már nem tagadható, akkor előkerül a végső érv: mindez azért van, mert Itália „kormányozhatatlan”, miként azt már Mussolini is állította. Vagy pedig a többiek az oka mindennek: a „kommunista ügyészek” és a „kommunista bírák”, akik harapófogóba fogták. Mit lehet ilyenkor tenni?

Berlusconi az utóbbi két évtizedben „mélyrehatóbban változtatta meg az olaszok értékrendjét, mint Mussolini fasiszta rendszere – állítja Gerhard Mumelter, a bécsi Der Standard korábbi római tudósítója. – Berlusconi tv-csatornái éveken át agymosásban részesítették a nézőiket, a leskelődők népévé tették őket, sekély banalitások tengerébe fojtva a közönséget.”

Ma még halványak a kilátásai Berlusconinak arra, hogy sikerrel térhet vissza a nagypolitikába. Ha most vasárnap lennének parlamenti választások, pártja mindössze 15 százalékot kapna. A voksolás azonban csak jövő év februárjában esedékes – addig pedig bőségesen van ideje Berlusconi propagandagépezetének – írta a Der Spiegel.

Az augurok már 1995-ben és 2006-ban is a végét jósolták a cavaliere politikai pályafutásának. Úgy tűnt, hogy nincs esélye, kikészült – és mind a kétszer visszatért. Legjobb szövetségesei – állítja Alessandro Diamantini szociológus – az olaszok rövid memóriája és elnézőképessége: ez a nép hamar elfelejti, vagy megbocsátja a szószegéseket.

(hirado.hu/MTI)