Brüsszel jóindulatára utalva

Nem véletlenül nevezték egyes gazdasági szakértők az EU-bővítést korszerű gyarmatosításnak, aminek nem titkolt célja felvásárlót, fogyasztót szerezni a Nyugaton felgyülemlett, kiemelten magas mezőgazdasági támogatás mellett létrehozott, mélyhűtött vaj- és húshegyekre, az ottani korszerű eljárásokkal, de jobbára köztes országban élő, olcsó munkaerővel legyártott mindenféle termékre. 

E tendenciát kiválóan szemlélteti az anyaországi és a hazai helyzet, ahol a nyugati mamutvállalatok szőröstül-bőröstül felvásárolták, majd megszüntették a helyi feldolgozóipart, biztosítva ezáltal a piacot saját termékeik számára.

Ezúttal a sertéstenyésztés régióbeli, illetve Arad megyei helyzetét próbáljuk vázolni.

A rendszerváltás előtt az anyaországban több mint 10 millió sertést tenyésztettek, amelyeket feldolgozva vagy félkész termékként a KGST-országokban, főként az akkori Szovjetunióban értékesítettek. Manapság, a nyugati termőterületek magasabb arányú támogatottságával előállított olcsó tőkehúsnak Magyarországra történő folyamatos beáramlása, a hazai vágóállatok értékesítési, a helybeli vágóhidak működési feltételeinek a beszűkülése miatt az ottani sertésállomány 3 millió egyedet tesz ki. Gazdasági elemzők azt jósolják, ha a tendencia nem változik, egy év múlva a jelenlegi sertésállomány is a felére csökkenhet.

Az Arad megyei sertésállomány felől a Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóságon Nadiu Monica aligazgatótól megtudtuk: miközben 2000-ben 206 448 sertés szerepelt a nyilvántartásukban, folyó év október 31-én az állomány 169 635 egyedre csökkent. Azzal együtt, hogy az utóbbi kimutatás a 2007-től Arad megyében beindult Smithfield Ferme sertéstelepei által tenyésztett sok ezer sertést is magában foglalja. Hogy az adatban mennyit tesz ki a Smithfield által felnevelt mennyiség, arra nem tudott válaszolni. Véleményünk szerint a közel 170 ezer sertésnek több mint a felét ők adják, a saját vágóhídjaikon, tehát zárt rendszerben dolgozzák fel, az országban értékesítik. Ami hazai gazdálkodói szemszögből egyenértékű az importtal.

Több lábon álló gazdálkodásért

Kisperegen Nagy Lajos és fia, Tibor a valamikori 40-50 fős sertésállományt manapság 6 anyakocára csökkentették. Mivel az élősertést igen nehezen lehet eladni, csupán 6 lejt kínálnak kilójáért élősúlyban, a szaporulat felnevelését nem tartották érdemesnek. Inkább a választási malacokat értékesítették. Néhányat, inkább saját szükségletre felnevelnek a magyarországi hússertés fajtából, amelyik, anélkül, hogy meghízna, képes 300 kilósra is megnőni. Éppen a húsfajta okán vásárol tőlük rendszeresen egy pécskai polgár, aki a hatalmas állatból, némi marhahús adagolásával, házi szalámit készít. A sertések nevelésével az apa, Nagy Lajos foglalkozik, aki szerint a jelenlegi 0,7 lejes gabonát nem szabad sertéshizlalásra fordítani. Ezzel együtt a hatfős anyakoca-állományt is meg akarják tartani, tavaszra le akarják őket fialtatni, mivel egy gazdálkodónak készen kell állnia az árviszonyok esetleges változására. Mert a sertés és a gabona ára rendszeresen váltakozik, a kedvező arányt csak akkor lehet kifogni, ha folyamatosan mindkettővel foglalkoznak.

Nagy Tibor szerint a sertésénél a szarvasmarha tenyésztése jövedelmezőbb; a 20 tehén közül csupán 3-4-et fejnek, a tej egy részét eladják, a többit a malacok nevelésére használják. A többi tehénnek a tejével a 30, részben felvásárolt kisborjút hizlalják, amelyekért az olasz a helyszínre jön. A 250 kilósra felhizlalt, belga húsfajtával keresztezett hízóbikának kilójáért 8-9 lejt ad élősúlyban. Mivel a környéken sokan gondolkoznak hasonlóképpen, a virágzó vágóborjú-üzlet miatt egy olasz Pécskán telepedett le, ahova begyűjti, majd Olaszországba szállítja a borjakat, amelyekért a helyszínen, készpénzben fizet. Hogy Nagyék gazdasága még több lábon álljon, hagyományosan lótenyésztéssel is foglalkoznak. A fél-mura fajta, megtermett, hámba szoktatott lovakra is kerül olykor vevő, a két pónilovat azonban Nagy Lajos kizárólag az unokái kedvéért tartja, akiket tavaszkor lovagolni tanít. Mert a mindennapos gondok, a sok munka közepette nem csak a haszon, a nyereség, hanem az állatoknak, a gazdálkodásnak az unokákkal történő megszerettetése, a jövőépítés is fontos.

Sertésnevelés hobbiszinten

Kisiratoson Halai János hosszú ideig évente felnevelt több mint 200 sertést. Akkoriban az aradi vagy a környékbeli vágóhidak a helyszínre mentek a vágóállatokért, a beszállítottakat még kedvezőbb feltételek mellett vásárolták fel. A helyzet azonban folyamatosan romlott: bezárták a vágóhidakat, de az állatvásárokat is. Utoljára 2004-ben volt 200 sertése, az állományt évente csökkentette. Olyannyira, hogy manapság a 3 anyakocájának utódai együtt is alig emelkedik 20 fősre az állomány. Jószerivel csak hobbi-szinten neveli, hogy ne kelljen elutasítania azokat az ismerősöket, barátokat, akik karácsonyra házi sertést kívánnak vágni.

Amint Halai elmondta, manapság a magas gabonaárak miatt a sertéstenyésztés tiszta ráfizetés, itthonról alig 5-5,5 lejért akarnák felvásárolni kilóját, élősúlyban. Éppen ezért, amennyi választási malacot tudott, eladta darabját 100 lejért.

Egyetlen kifizetődő, keresett sertéstermék húsvét előtt a füstölt sonka, amelyikből 30-40 darabra is kerül vevő. Mert a régi kliensek tudják: a Halai sertései nem felfújtak, mint a nyugati tőkehúsból származók, hanem gabonán nevelték őket.

Elkunyerálják a növendék-kocákat

Kunos Lászlónak Aradon sírkőfaragó műhelye volt, amit azonban a rendszerváltás után eladott, s a háromszobás blokklakást mérnök fiára hagyva feleségével hazaköltözött Fazekasvarsánra. Ahol szülei elhunytával üresen maradt a ház, gazdátlan a népes állatállomány, amelynek tartásához olyan nagy kedvet kapott, hogy a tehénlétszámot 15 főre növelte. Borjakat, sertéseket nevelt, utóbbiból keresztezéssel ritkaságszámba menő húsos fajtát hozott létre. A sok munkába azonban majdnem beleroppant, érszakadással megműtötték, ezért az orvos eltiltotta a nehéz munkától. 2008. áprilisában felszámolta a tehénállományt, de a sertések számát is minimálisra csökkentette. Mivel különleges fajtát, a Nagy-fehér és Landrace keverékből származó kocákat Pietreni és Hamschir keverékből származó apaállatokkal szokta keresztezni, nem szerette volna, ha elvész a törzsállomány, ezért egy anyakocát megtartott. Nem könnyű a fajtamegtartás, ugyanis a Szentannán tenyésztett anyakoca mesterséges megtermékenyítéséhez Mácsáról szokott magot szerezni. Már annyira belejött a keresztezésbe, hogy a mesterséges megtermékenyítést maga szokta elvégezni. Jelenleg a 3 éves anyakocán kívül van 3 fiatal, egy hónapja vemhes kocája, illetve 10, különböző méretű süldője, két korosztályhoz tartozó ártányok. Általában malacokat ad el, de mivel idén alacsony volt az árúk, csak egy barátjának adott el négy kiskocát anyaállatnak, a többit felneveli, mert az átlagosnál kapósabbak a hússertései. Tavaly a felnőtt sertések kilóját élősúlyban 7 lejért adta itthonról, idén is ennyit szeretne kapni értük. Az anyakoca a 4. fialásán 15-öt malacot hozott a világra, de mivel csak 12 emlője van, annyi utódot tudott felnevelni. Kunos László abban reménykedik, hogy a becslése szerint a most három mázsás anyakoca még három rend malacot felnevel, utána könnyen felhízik 400 kilósra – csak nem tudja, talál-e majd ekkora állatra vásárlót. Szerinte a sertésekkel nincs olyan sok munka, mint a tehenekkel, mert nem igényelnek sok szálas takarmányt. Sertéseinek olyan jó hírük kelt a környéken, a barátok, az ismerősök körében, hogy itthonról szokták elkunyerálni őket, még választási malacként, főleg a kocákat. Nem csoda, hiszen a párjukat ritkító állatok hizlalás nélkül, kukorica-, búza- és zabkeveréken, szokványos fejadag mellett 1 éves korukra elérik a 180-200 kilót. Mivel az orvos könnyű munkára intette, a 25 hektár földet nem műveli meg, haszonbérbe adta a társulásnak. Az osztalékba kapott gabonával neveli a sertéseket, a felesége a 100 tyúkot, a sok csirkét. Noha nincs sok haszon a sertéstartáson, nem gondolt az állomány felszámolására, mert nem szeretné elveszíteni a sok munkával kialakított, különleges fajtát.

Kunos László 1982 óta rendelkezik vadászengedéllyel, a szabadidejét szombatonként vadászattal szereti eltölteni, két vadászkutyája társaságában. Fazekasvarsánd környékén nyúlra és fácánra, illetve vadrucára, vadlúdra, néha vaddisznóra is lehet vadászni, de horgászni is jár a malomcsatornára. Szívesen gazdálkodik, sok örömét leli szépen fejlődő, hófehér sertéseiben, amelyek bizonyára gyorsabban nőnek, szebbek lesznek, ha érzik a gazda szeretetét, gondoskodását.

Felhagy a sertéstenyésztéssel

Erdőhegyen Bíró Ferenc szülei, amióta az eszét tudja, mindig neveltek sertést. Manapság 3 anyakoca biztosítja a szaporulatot, ami 22 süldőből, illetve 5 anyakocának szánt növendékből áll. A Petreni fajta hússertések apraja a valamikori istállóban elkerített helyiségekben kapott helyet, ahol télen a kocák fialni szoktak. A legutóbbi fialásból származó 31 malac hasmenést kapott, ezért az állatorvos közbelépése dacára, 8 kivételével elpusztultak. Jelenleg sem a malacot, sem a süldőt nem keresik. A hízott sertés iránt érdeklődnek, de nem adnak többet kilónként 5-5,5 lejnél. Ennyi pénz azonban nem fedezi az elfogyasztott gabona árát sem, nem beszélve a sok munkáról. Az istállóban látott 3 hónapos süldők darabjáért Bíró Ferenc szerint nem kapna 100-110 lejnél többet, ami azonban kész ráfizetés lenne. Amikor megszülettek, a választási malacoknak darabjáért 200 lejt is adtak volna, csakhogy ezek még picik voltak, mikorra azonban elválasztották őket, a magas gabonaárak miatt lement az értékük, visszaesett a kereslet is. A gazda más kiutat nem lát, mint tavaszig nevelni őket, hátha akkor jobb áron adhat túl rajtuk. Addig azonban sok gabonát megesznek. Még szerencse, hogy a 7 hektár föld után kapott 20% osztalékból futja. Bíró Ferenc túl a 70. évén komolyan gondolja, hogy felhagy a sertéstenyésztéssel. Nemcsak a kora, a napi sok munka, hanem inkább a kiszámíthatatlan gazdasági, értékesítési viszonyok miatt. Egyik magkocájával nem volt szerencséje, megette újszülött malacait. Mást nem tehetett vele, felhizlalta, eladni – de a több mint két és fél mázsás sertés kilójáért csupán 4 lejt kínáltak, ezért az a többiekkel együtt tovább fogyasztja a havonta 1000 lej árúra tehető drága takarmányt. Levágná, csakhogy kinek? A feleségével nem lesznek képesek a hatalmas állatot elfogyasztani…

A sok sikertelenség, a károk miatt Bíró Ferencnek végképp elment a kedve a sertéstenyésztéstől, végleg fel akar hagyni vele.

Ha nem csurran, csöppen…

Szapáryligeten Ernstein Erik az állattenyésztéshez való ragaszkodást a szüleitől, főként a nagyapjától, Bambak Józseftől örökölte, aki mindig sok sertést tartott, most is segít a munkában. Jelenleg 5 hússertés-fajta anyakocájuk szaporulatát a piac igényei szerint próbálják értékesíteni. Ha választási malacra vagy süldőre van szükség, olyan korukban adják el őket. Ha viszont a nyakukon maradnak, felnevelik, -hizlalják, vágósertésként értékesítik. Erik bevallása szerint az idei év kivételt képez, mert a 70 fős sertésállomány apraja-nagyja vevőre vár. A tavaszi malacok még megvannak, a hízókat viszont nem keresik. Magának a 40 hektár szántóföld megmunkálása mellett nincs ideje piacra járni velük, eddig rendszeresen itthonról vásárolták fel őket, jobbára a kupecek. Idén is bennük bízik, hogy karácsonyra elviszik a 15 vágni való jókora hízót, illetve a jövő télire való süldőket. Szerencsére, van gabonájuk, összedarálja számukra a kukoricát, a takarmánybúzát, az árpát és a zabot. Nem véletlenül jönnek haza értük a kupecek, akik tudják, hogy a sertéseket csak természetes takarmányon nevelik. Az idős és a fiatal gazda elismeri: idén jobban jártak volna, ha a gabonát eladják, ahelyett, hogy a sertésekbe ölik. Ezt azonban nem lehet előre tudni, az állomány felszaporítása időt igényel. Sem az állatokat, sem a gabonát nem szabad elpazarolni, mindig mindkettővel kell foglalkozni: ha nem csurran, csöppen – vallják a sokévi tapasztalat alapján.

Tavasszal felszámolja az állományt

Molnár Imre agronómus Simonyifalván hagyományos sertéstenyésztőnek számít, állománya jelenleg is – a 6 anyakocától a malacokig – eléri a 70 főt. Amikor hozzáfogott a szaporításhoz, a törzsállományt az aradi állatnemesítő, -szaporító központtól szerezte, állami támogatással. Azóta azonban nagyot fordult a gazdaság kereke: eltörölték az állami támogatást, felszámolták a vágóhidakat, a gabonapiacok mellett a malacokat szezonidőben még el lehet adni, a hízott sertés viszont hivatalosan eladhatatlan, az állatorvos senkinek nem adhat passzust. Éppen ezért az Olténiából és Argeş megyéből érkezett kupeceknek megpróbálta a malacokat eladni darabonként 80-100 lejért. A 6 anyakocája hamarosan lefial, tehát tavaszra sok eladó választási malaca lehet. Molnár Imre azt tervezi: tavasszal, ha újra eljönnek az oltyán kupecek, eladja nekik az összes sertését, felszámolja az egész állatállományt. Az általa megművel 70 hektárnak a termését inkább gabonaként értékesíti.

Felszámolni a kerékkötőket?

Amint a fenti helyzetképekből is látszik, komoly kerékkötői a hazai sertéstenyésztésnek azok az EU-előírások, amelyek szerint igen kemény követelményekhez kötik a vágóhidak működési engedélyének kibocsátását. Emiatt Arad megyében jelenleg csak a Kürtösi Mezőgazdasági Kombinát vágóhídja rendelkezik működési engedéllyel, de az sem fogadhat sertéseket a magángazdaságokból, csakis szakosodott, minden engedéllyel rendelkező állattenyésztő telepekről. Éppen ezért csak saját sertéstelepeinek a szaporulatát dolgozza fel. Arad megyében további 2 baromfivágóhíd rendelkezik működési engedéllyel, közülük azonban csak a világosi üzemel – tudtuk meg dr. Ban Gheorghetól, a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság (DSVSA) igazgatójától, aki az elmondottakhoz hozzátette: maga a kormány felé olyan módosításokat indítványozott, amelyek lehetővé tennék, hogy a vágóhidak a magángazdáktól is felvásárolhassanak sertéseket. Ha jóváhagyják, kilendülhet a megyebeli és a hazai sertéstenyésztés a holtpontról. Természetesen erre Brüsszelnek is rá kell bólintania. De vajon rábólint? Aligha, mivel éppen a jelenlegi helyzet kialakítása volt a cél, amit a nyugatiak számos állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági ürügy közé csomagoltak. Számukra sokkal biztonságosabb, ha a térségünket továbbra is elözönli a tőlük érkező olcsó tőkehús.