Huszonöt évesen került a trónra II. Erzsébet

Hatvan éve, 1953. június 2-án koronázták meg a londoni westminsteri apátság középkori falai között az akkor 25 éves II. Erzsébetet, „Isten kegyelméből Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és más birtokok és területek királynőjét, a nemzetközösség fejét, a Hit Védelmezőjét”. 

A királynő több mint hat évtizede uralkodik, nála hosszabb ideig csak Viktória királynő ült a brit trónon.

Erzsébet apja, VI. György király 1952. február 6-án halt meg, az ekkor férjével, Fülöp herceggel Kenyában tartózkodó hercegnőt csak hét órával később sikerült értesíteni arról, hogy uralkodó lett. Az első három hónapot, a gyász időszakát a háttérbe húzódva töltötte, csak 1952 nyarán költözött a Buckingham-palotába, és vette át az uralkodói tennivalókat, 1952. november 4-én nyitotta meg először a parlament ülésszakát.

A koronázási előkészületek már abban a pillanatban elkezdődtek, amikor Erzsébetet uralkodóvá nyilvánították. A pompázatos eseményre még rávetült a második világháború árnyéka, hiszen érvényben volt a cukorra és húsra vonatkozó, nagyon népszerűtlen élelmiszerjegy-rendszer, és a német légitámadások sújtotta területek közül is több várt még helyreállításra. Mindazonáltal a nagyhatalmi állását megőrizni igyekvő Nagy-Britannia kezdte kiheverni veszteségeit, emelkedtek a fizetések, s nagyszabású lakásépítési program indult. A szép, fiatal és lelkiismeretes királynő megkoronázása így a britek számára egy jobb jövő ígéretét hordozta.

A helyszín a westminsteri apátság volt, amelyben 1066, Hódító Vilmos óta mindegyik, szám szerint 38 angol, majd brit uralkodó fejére ráhelyezték a koronát. A több mint kilenc évszázad alatt csupán két koronázás maradt el: V. Eduárdot a szertartás előtt meggyilkolták, míg VIII. Eduárd maga mondott le. A ceremónia alapját I. (Békés) Edgar 973-ban, Bath városában lebonyolított koronázásának rituáléja képezi, amelyen azóta sem változtattak lényegesen. (A normann hódítás előtt a helyszínt sokszor kényelmi szempontok határozták meg, így kerülhetett Winchesterben, Gloucesterben és Canterburyben is korona uralkodók fejére.)

A koronázás megszervezéséért az earl marshal felelős, a tisztséget 1397 óta Norfolk hercege tölti be. Az ünnepségre 8251 meghívót küldtek ki, a királyi család tagjainak, a Brit Nemzetközösség és a gyarmatok képviselőinek, főnemeseknek, államfőknek és diplomatáknak, összesen 129 nemzet és terület képviseltette magát hivatalosan. A heves esők ellenére sokan a szabadban töltötték az éjszakát, hogy jó helyet biztosítsanak maguknak; akadt ausztrál család, amely Nagy-Britanniáig vitorlázott a nagy esemény kedvéért.

Az ünnepi menet a Buckingham-palotától indult a westminsteri apátsághoz, az utcákon becslések szerint hárommillió ember állt sorfalat, hogy üdvözölhessék az arra elhaladó királynőt. Az élen a királyi testőrök haladtak, majd a nemzetközösség hadseregeinek egységei következtek, utánuk az állami főméltóságok és a külföldi uralkodóházak tagjai. A királynő arany koronázási hintójában ült, amelyet nyolc ló húzott (a kocsit azóta csak az ezüst- és aranyjubileum alkalmával vették elő újra). Koronázási csokra Angliában nevelt hófehér liliomokból, orchideákból, Skócia által ajándékozott madagaszkári jázminból, Észak-Írországból és a Man szigetéről szállított szegfűből, valamint a Wales által ajándékozott orchideából állt. A koronázási ruha fehér szaténból készült, és az Egyesült Királyság, valamint a nemzetközösség tagjainak virágjelképeit hímezték rá. A közel háromórás koronázási szertartást az anglikán egyház legmagasabb rangú főpapja, a canterburyi érsek celebrálta.

A szertartás hagyományos rendje az elismerés, az eskütétel, a felkenés, a koronázás, végül a hódolat fogadása. Erzsébetet a megjelentek háromszor „Isten, óvd a királynőt!” felkiáltással uralkodójuknak ismerték el, s ő letette a koronázási esküt. Ezután I. Eduárd 1301-ből származó gótikus székébe ült, ahol felkenték (ez alatt hagyományosan Händel Zadok The Priest című himnuszát éneklik), megkapta a koronázási jelvényeket, majd fejére helyezték a koronát. Végül a trónra ült, ezáltal kezdetét vette uralkodása, s fogadta alattvalói hódolatát.

II. Erzsébet koronázása volt az első, amelyet teljes egészében közvetített a televízió, az adásra 27 millió néző volt kíváncsi, sokan először néztek végig tévéműsort. Az eseményeket 92 ország több mint kétezer újságírója és ötszáz fotósa követte (köztük volt Jacqueline Bouvier is, aki később Jackie Kennedy-ként amerikai first lady lett).

A koronázás napján az egész nemzetközösségben ünnepségeket tartottak, London népét az utcán is megvendégelték, s este káprázatos tűzijátékot rendeztek. Az ünnep fényét tovább emelte, hogy a sajtó a koronázás napján röpítette világgá a szenzációs hírt: néhány nappal korábban, 1953. május 29-én a nemzetközösséghez tartozó új-zélandi Edmund Hillary és a nepáli serpa, Tenzing Norgay feljutott a Mount Everestre, „a világ tetejére”. Az ifjú királynő az expedíció 14 tagjának a koronázási emlékérem egy-egy különleges darabját adományozta a következő felirattal: „Mount Everest-expedíció”.

(hirado.hu/MTI)