Tőkés László nyilatkozata

Markó Béla „maradva menő” pártelnök literátus ember. Az Erdélyi Magyar Néppárt megalakítása kapcsán mégsem jutott eszébe egy megfelelőbb „irodalmi” lókus, mint a Kommunista kiáltvány ama elhíresült mondata, melyet ekképpen parafrazált: „… kísértet járja be Erdélyt, a pártalapítás kísértete”. 

Meghökkentő képzettársításának annyi valóságalapja azonban mégiscsak van, hogy a Berlini Fal leomlása és Temesvár Szabadító Karácsonya után két évtizeddel még mindig a kommunizmus kísértete „járja be Európát” – és Romániát.

ANépszabadság tájékoztatása szerint (2010. december 13.) a „koronaátadásra” készülő RMDSZ-elnök: „Tizennyolc évi elnöksége legfőbb eredményének a romániai magyarság politikai egységének fenntartását nevezte”. – A totalitárius egypárti szemlélet eme példaértékű megfogalmazása mindent elárul mind a kimondójáról, mind a rezignált szócsövéről.

A nemzetileg szentesített kommunista pártegység reminiszcenciájaként ható érzetet szerencsétlenül egészíti ki az a kijelentés, mely szerint Markó Béla „nem tartja lehetségesnek, hogy a szövetség együttműködjön az új párttal”.

Mindezekkel ellentétben hadd idézzük Antal Árpád RMDSZ-es polgármestert, akinek az a véleménye, hogy az új párt alapítása nemcsak „veszélyeket”, hanem „lehetőségeket” is rejt magában. „A sepsiszentgyörgyi politikus szerint az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyeztetése azért lehetőség, mert a politikai versenyi előreviheti a romániai magyarság ügyét. A politikai vezetők hozzáértésén múlik, hogy ezt a lehetőséget mire használják: egymást erősítik, vagy egymás ellen harcolva gyengítik alakulataikat”.

Ademokratikus politikai pluralizmus eme korszerű megfogalmazása aligha igényel további kommentárt. Az alapítók eredeti szándékának megfelelően ugyanis le kell szögeznünk, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt „olyan befogadó gyűjtőpárt” kíván lenni, mely nem más (zsákmány-)pártok ellenében, hanem mindenekfölött a romániai magyar nemzeti közösség érdekében szerveződik, s mely valamennyi más – demokratikus – párttal és szervezettel kész összefogni és velük együttműködni végveszélybe jutott magyarságunk ügyének hatékony és hiteles képviseletére.

Záró-következtetésképpen az az evidencia kívánkozik ide, hogy a demokratikus pluralizmus – korunk Európájában – semmiképpen sem jelent viszálykodást vagy „egységbontást”. A pártos ellenségeskedés csak a kizárólagosságra és egyeduralomra törő, totalitárius pártok sajátja. A rossz óment hordozó „párttitkári” kijelentések ellenére remélni merjük, hogy soron következő kongresszusán az MSZP irányába elhajlott MDF-típusú RMDSZ-párt képes lesz a visszahúzó múltjával való szakításra és a – belső – megújulásra.

Ebben a megközelítésben szinte teljességgel közömbös, hogy jövő februárban ki kerül a párt élére. Pontosabban: a megválasztandó elnök személye az erdélyi magyarság számára csupán annyiban érdekes, hogy vezetésével posztkommunista nemzeti érdekszövetségünk képes lesz-e – másokkal együtt – az 1989-ben elkezdődött, majd hosszú időre visszahanyatlott belső magyar politikai rendszerváltozást munkálni. Ez ügyben – nemzeti közösségünk szolgálatában – bizton számíthat partnerségünkre.

Strasbourg, 2010 Adventjében

Tőkés László, az EMNT elnöke