Ütköző csillaghalmazokat fotózott a Hubble

A Hubble Űrteleszkóp új fotója két olyan csillaghalmazt mutat, melyek – úgy tűnik – az összeolvadás korai stádiumában járnak.

Az ütköző halmazok 170 ezer fényévre találhatók a Nagy Magellán-felhőben, a Tejút kisebb szatellit galaxisában. A 30 Doradus vagy más néven Tarantula-csillagköd egy óriási csillagontó régió szívében található.

A kutatók eredetileg azt hitték, hogy a csillagcsomók egyetlen halmazt alkotnak, azonban az új Hubble-fotók azt sugallják, valójában két külön csoport van, melyek kora körülbelül egymillió évvel különbözik.

A 30 Doradus komplexum körülbelül 25 millió éve aktívan ontja a csillagokat. Elena Sabbi, az Űrteleszkóp Kutatóintézet szakembere és csapata akkor kezdte el vizsgálni a régiót, amikor olyan sebesen mozgó, „szökevény csillagokat” kutatott, amelyek kilökődtek szülőhalmazaikból. „A csillagoknak halmazokat kellene alkotniuk, azonban számos fiatal csillag található a 30 Doraduson kívül, melyek nem ott jöttek létre, ahol most látjuk őket. Így valószínűleg nagy sebességgel lökődtek ki magából a 30 Doradusból” – mondja közleményében.

Miközben alaposan átvizsgálták a Hubble adatait, némi furcsaságra lettek figyelmesek a 30 Doradus szívében lévő, feltételezett egyetlen halmazt illetően. Ahelyett, hogy az elvárásoknak megfelelően gömb alakja lenne, bizonyos helyeken megnyúlt, pontosan ugyanúgy, ahogy az összeolvadó galaxisok, melyeket egymás gravitációs vonzása nyújt meg.

Néhány modell szerint a csillaghalmazokká összetömörödő óriás gázfelhők kisebb részekre töredezhetnek fel. Amint ezek a kisebb darabok csillagokat kezdenek ontani, összeolvadhatnak, hogy nagyobb rendszert alkossanak. Sabbi és csapata úgy hiszi, ez a folyamat megy végbe a 30 Doradusban.

Ezenkívül nagy mennyiségű, gyors szökevény csillag is található a 30 Doradus körül. Ezek az úgynevezett mag-összehúzódási folyamat után lökődhettek ki, melynek folyamán az óriási csillagok a halmaz közepébe süllyednek, ami miatt ez a régió instabillá válik, és a nagy csillagok elkezdik egymást kilökni az űrbe.

A 30 Doradus szívében található nagy halmaz – az úgynevezett R136 – túl fiatal ahhoz, hogy ilyen magösszehúzódáson menjen át – mondják a kutatók. A jelenség viszont a kis rendszerekben sokkal gyorsabban mehet végbe, ezért a szökevény csillagok létrejöhettek akkor, amikor egy kisebb halmaz olvadt össze az R136-tal.

A kutatók abban reménykednek, hogy még több részletet tárhatnak fel a Hubble és más teleszkópok további vizsgálatai révén. A 30 Doradus további kutatása segíthet megismerni a halmazszületés részleteit, illetve azt, a csillagok hogyan jöttek létre a korai univerzumban.

(hirado.hu/Space.com)