Bánsági magyar tollforgatók „csúcstalálkozója”

Szombaton a temesvári Zeneakadémia (régi Városháza) Concertino termében Tükör címmel szervezett író–olvasó találkozót a Temesvári Magyar Nőszövetség, a XVIII. Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat keretében. 

Szemet gyönyörködtető látvány volt a teremben felállított, magyar könyvektől roskadozó hosszú asztal: a találkozóra a szervezők meghívták valamennyi magyar tollforgatót, akiknek a rendszerváltás után kötete(i) jelentek meg Temesváron. A szervezők nem kis meglepetésére közel 80 bánsági magyar szerző válaszolt a felhívásra, akiknek zöme el is jött a találkozóra, a távolmaradók kiadott műveikkel képviseltették magukat.

A több száz kötetet bemutató, könyvvásárral egybekötött találkozót Szász Enikő nőszövetségi elnök nyitotta meg, aki elmondta: az elsődleges cél egymás megismerése és a térségben publikált magyar könyvek népszerűsítése. „Tükör című rendezvényünk hatalmas népszerűségére való tekintettel, jövőre egy füzet megjelentetését tervezzük, amelyben bemutatjuk valamennyi bánsági magyar szerzőt!” – mondta Szász Enikő.

A bánsági magyar költészet helyzetéről Eszteró István számolt be, aki szerint a versolvasás válsága a gazdasági válságnál is nagyobb. A költőknek gyakran a saját zsebükbe kell nyúlniuk ahhoz, hogy 600-700 példányban publikálják verses köteteiket. A költő szerint a bánsági magyar írók könyveit kiadó Facla Könyvkiadó szerepét elsősorban az Irodalmi Jelen kiadó vette át, a régió egyetlen verseket is megjelentető magyar kiadványa az Irodalmi Jelen folyóirat. A bánsági magyar prózairodalomról dr. Bárányi Ferenc készített beszámolót. A rendszerváltás után a bánsági régióban, Aradot is beleértve, 15 romániai magyar írószövetségi tag publikálja műveit, akik közül a legtermékenyebb a lugosi Fülöp Lídia, immár 30 kötet szerzője, valamint a Budapesten élő Mandics György. Szekernyés János a helytörténeti kötetek, monográfiák szerzőit vette számba, hangsúlyozva, hogy a műfajnak nagy hagyománya van a Bánságban, a XIX. század végén magyar akadémikusok is kerültek ki a dél-magyarországi történészek, helytörténészek közül. A két világháború és a kommunizmus időszakában nem támogatták, sőt, akadályozták a helytörténeti munkák megjelenését, de múltunkat feltáró, értékeinket mentő kiadványok nagy számban jelentek meg a rendszerváltás után. A magyarlakta települési monográfiák területén nagy a lemaradás a német településekhez képest, amelyekről az utóbbi évszázadban már három rend, egészen részletes információkat tartalmazó monográfia-sorozat jelent meg. A társadalomtudományok területén megjelent kiadványokat és szerzőiket bemutató dr. Bodó Barna arra hívta fel a figyelmet, hogy a szórványlét nem feltétlenül hátrány, sajátos kutatási lehetőségeket nyújt a szerzőknek, akik értékek közvetítőivé válhatnak több kultúra között. A dr. Bodó Barna vezette Szórvány Alapítvány 60 kötetet jelentetett meg az utóbbi 20 évben, köztük a Romániai Magyar Évkönyveket, a Bánsági Magyar Pantheon két kötetét, helytörténeti kronológiákat, a FESS-füzetek sorozatot és a Régi(j)óvilág kiadványokat. A bánsági magyar szerzők, elsősorban egyetemi tanárok tudományos-műszaki kiadványairól Jánosi Endre, a TECHNÉ egyesület elnöke beszélt, aki szerint azért ők azért publikálnak főleg román nyelven, mert Temesváron nincs magyar nyelvű főiskolai oktatás. A térség drámairodalmát az utóbbi 20 évben Anavi Ádám színpadi művei jelentették, amelyekről Oberten János író mondott ismeretetőt. A rendhagyó író olvasó találkozót, ahol a jelenlevők döntő többsége maga is tollforgató volt, Mátray László színművész felolvasása és Botezatu Melitta elsőéves egyetemi hallgató zongorajátéka színesítette.