Hol nyugszanak az aradi vértanúk?

Szerdán este a Souvenir Arad boltban mutatták be Ficzay Dénes A vértanúk sírjainak a felkutatása című, Irházi János szerkesztette kötetet.

A bolt olvasótermében összegyűlt szép számú érdeklődőt a szerkesztő, Irházi János újságíró köszöntötte, majd kitért a Ficzay Dénesnek a vértanúsíroknak a felkutatása érdekében végzett munkájára. Ebben kiemelt fontosságú volt a vértanúk nyughelyét kereső magyarországi kutatócsoport vezetőjével, Kara Győzővel történt nézetkülönbsége. A 14 oldalnyi ellenérveit nem a kutatónak címezte, hanem a Magyar Hadtörténeti Múzeumnak küldte el. Irházi a hagyományos könyvbemutató, vagyis a kötetben leírtak ismertetése helyett, interaktív beszélgetést indítványozott. Annál is inkább, mert szerinte, a történelemben jártas helytörténészek, kutatók is jelen vannak.

Vitaindítónak feltette a kérdést: miért keresték olyan nehezen a vértanúk sírjait? Miért csak a kiegyezés után keresték, és miért volt olyan ellentmondásos a szemtanúknak a véleménye? A kiegyezés után elkezdett ásatásoknál ugyanis sok szemtanú jelentkezett, mindannyian azt mondták: ott voltak, látták, pontosan emlékeznek az elhantolás helyére, ezért itt vagy ott ássanak! Meg is tették, de semmit nem találtak.

Ficzay Dénes kutatásaiból ugyanis kiderül, hogy a vértanúk nyughelyeinek a felkutatása az 1890-es években kezdődött…

Ficzay szavainak a pontos idézése érdekében, Irházi János felolvasott a kötetből. Ebből kiderült, hogy ugyancsak a vértanúk után kutatott dr. Márki Sándor, Hegyesi Márton, Vass István stb. és ők is úgy járhattak el, hogy a vértanúk fekhelyének a hollétével kapcsolatban csak feltevésekre jutottak. Éppen ezért, Irházi felkérte hallgatóságát: akinek a témával kapcsolatban véleménye van, az mondja el!

A témában véleményt mondott Király András történész, Fekete Károly a Kölcsey egyesület részéről, Puskel Péter újságíró, helytörténész, Nagy István tanár, Korek Aladár és még néhányan. Véleményeikből leszűrhető: a vesztőhely a várhoz sokkal közelebb volt a tiszteletükre felállított mai emléműnél; a kivégzést a közönség a Maros innenső oldaláról, tehát távolról nézhette; a kiegyezésig nem kutatni, de beszélni sem lehetett a vértanúkról; az elfásultság és az idő is dolgozott, hiszen a rendszerváltás után 30 évvel már mindenki másképpen emlékszik rá.

Természetesen, a vértanúk valós nyughelyének a megtalálásáról nem szabad lemondani, az után rendületlenül kutatni kell!

A Qult-Ar Egyesület kiadta, dr. Albert István, Bodor Péter Pál, dr. Gönczi Attila és dr. Szabó Júlia támogatta kötetnek a bemutatója, poharazgatással egybekötött szeretetvendégséggel, baráti beszélgetéssel zárult.