Hol voltatok, fiatalok?

Telt ház és hálás közönség fogadta szerda este az aradi Kultúrpalotában a magyar zenei élet egyik élő legendáját, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Zoránt.

A 77 éves, szerb származású, magyar zeneszerző és énekes az Aradi Kamaraszínház meghívottjaként lépett fel előadóművész barátaival a filharmónia felújított koncerttermében. A „Ti kértétek...” c. több mint kétórás műsora felejthetetlen élményt nyújtott mind a vérbeli Zorán-rajongók, mind a művész szerzeményeit csak felületesen ismerők, „kóstolgatók” körében. A mély érzelmi telítettségű és súlyos mondanivalókat hordozó dalokból álló repertoár egy a közönséggel korábban megejtett közös összeállítás során született meg. Zorán ugyanis több mint száz ismert és kevésbé ismert dalcímet „gyűjtött össze” a közönség korábbi javaslatai alapján. Ebből az összesen 107 dalból választotta végül ki azt a 28 számot, melyet a magyarországi és a határon túli közönségnek játszanak le idei turnéjuk alatt.

Ezeket a dalokat hallhatta a mindvégig lelkesen tapsoló és éneklő aradi magyar közönség is, Zorán olyan kiváló zenészcimboráinak a kíséretében, mint: Sipeki Zoltán gitárvirtuóz, Gátos Iván zongorista, Csányi István szaxofonművész és nem utolsó sorban: Óvári Éva, Kabelács Rita és Péter Barbara vokalisták.

A repertoárból természetesen nem hiányozhattak Zorán testvére, Sztevanovity Dusán dalszövegíró, zeneszerző dalai, a két zenésztestvér révén még a 60-as években megalapított egykori Metro zenekar slágerei, de felcsendült pár Presser-szám („Te majd kézen fogsz és hazavezetsz”), jó néhány sláger („A szerelemnek múlnia kell” és az „Apám hitte” c. szerzeményekkel bezárólag), és kevésbé ismert dalok. Mindezt érdekes történetekkel fűszerezve.

A koncert utáni visszhangokból következtetve, Zorán azok számára is nagyon kellemes meglepetésnek bizonyult, akiknek nem feltétlenül „jön be” a művész stílusa, viszont a szakmai nagyságát elismerve, a kíváncsiságtól vezérelve mégis beültek a filharmónia dísztermébe. Utóbbiak kellemes csalódással távoztak. Zorán és zenésztársai őket is lenyűgözték.

Azonban szembetűnően kevés „fiatalt” láttam a nézőtéren. És most nem a tizenévesekre gondolok, hiszen ők már egy egészen más zenei világban élnek, hanem a 30-35 évesekre, akik számára, ha másképp nem, de legalább a Metro-Illés-Omega fénykoraiban felcseperedett szüleik által, jelenthetne valamit Zorán zenéje. Ez a korosztály nagyon hiányzott az előadásról.

Mindent összevetve, igazán színvonalas produkcióval kezdte az Aradi Kamaraszínház a nagyszínpadi előadások sorozatát, amiért köszönet illeti a szervezőket és támogatókat egyaránt. Reméljük, lesz még folytatás. Mert van kinek.

Cs. E.