Móré-Sághi Annamária újabb kövei

A cím azt sugallná, hogy Móré-Sághi Annamáriának voltak régebbi „kövei” is. Valóban voltak, a legutóbbi kiállítás nem az első ebben a témában.

Hogy egy képzőművész – szobrász, festő, grafikus, akárkik – miből, honnan ihletődik valamely műve megalkotásában, az néha könnyen, gyakran nehezebben megállapítható; a táj- vagy portréfestő, például, többnyire konkrét, mondjuk így, a (bárki által) látható valóságból indul ki. Hogy a vászonra (falra) került mű mennyire egyezik az eredetivel, az teljesen más kérdés: a művészet tíz- és százezernyi alkotása alighanem sokkal kevesebbet érne, ha a valóság egyszerű másolása lenne.

Az igazán értékes műben benne van a művész tehetsége, sajátos látásmódja, egyénisége (és bizonyára több minden más) is.

A művészet igazi értői, a szakmabeliek, legalábbis azok legjobbjai, tudós(nak tűnő) mondatokban, ítéletekben fogalmazzák meg, hogy xy képzőművész alkotásai miért annyira nagyszerűek (vagy sem). Mi, a köznép (én közéjük számítom magam, ha Ön nem, tiltakozzon) csak elmegyünk egy kiállításra, megnézzük a falra kifüggesztett alkotásokat, amelyek aztán vagy megragadnak, tetszenek, vagy nem. Ha igen, akkor azt mondjuk: hát ez, valóban... Ha nem, akkor levonjuk a „konfuziókat”.

Móré-Sághi Annamáriát mondhatni időtlen idők óta ismerem – úgy majdnem félszázada –, azokból az időkből, mikor az aradi Teba gyár kreációs műhelyében gürcölve konkrét, kivitelezésre szánt textilmintákat tervezett. Persze rosszul esett neki, ha tervét nem fogadták el.

Manapság azonban – pár éve nyugdíjasként, idén tavasszal volt hetvenéves – azt csinál, amit akar. Pontosabban: ami alkotói, meg anyagi erejéből telik.

A mostani, az aradi Alfa Galériában ( a város egykori első galériájában) megrendezett kiállítása igazolja, hogy bőven van közlendője, ezúttal történetesen a „kövek” témában.

A szakmabeli Kett-Groza János festőművész, meg az Arad várost képviselő Bognár Levente alpolgármester méltató szavait követően Böszörményi Zoltán, a művésznő egyik szponzora – megemlítve, hogy a kiállítónak tavaly volt egy tárlata az aradi Jelen Házban is – két, a tárlat meglepő alkotására hívta fel a fel a figyelmet. Teljes joggal.

Az egyik a Kövületek c., a tárlat díszhelyén elhelyezett munka, amely alulírott szerint a faliszőnyeg-alkotó művésznő eddigi legjelentősebb műve. Ha csak ezt az egyet szövi meg, szerintem bekerül a műfaj nagyjai közé.

Egyszerűen csodálatos, (sejtelmes) formájában, színeiben, kompoziciójában, az alkotást minden, művészetre „vevő” ember szívesen látná saját lakása falán.

Az immár 71. évébe lépett  Móré-Sághi Annamária művészete azonban ennél jóval jelentősebb és gazdagabb. Egy részéről most az Alfa Galéria kiállítása nyújt támpontot. Valós felmérése már a jövő nemzedék dolga.