Negyvenéves a Zerindi Képtár

Olvasóközelbe szándékszom hozni a korabeli dokumentumokat a Zerindi Képtár megszületéséről. A mostanában szerveződő település-napok programjukban sokszor képzőművészeti tárlatokat sorolnak – és jól teszik –, a negyven év előtti kezdet nem egy kiállításról szólt, hanem képtárról. A hitelesítés azért is kell, hogy a folkorisztikus, átköltött elemek – szóban és írásban – legfeljebb csak alátámasszák az írottakat.

A témára vonatkozó, általam kezelt, archivált írásos dokumentumok (könyvek, újság- és folyóiratcikkek, sürgönyök, postai utalványok, magánlevelek, prospektusok), CD-re felvett dokumentumok szerencsére háborítatlanul élték át a konok éveket. A 40 éves évfordulóra ezekből úgy száz körüli, miniszterívre fénymásolt dokumentum lesz látható-olvasható a művelődési házban. A képtári szándék felhívásától (FJ: Zerindi Képtárért, Falvak Dolgozó Népe, 1973. december 5.) a képtár megszületését szorosan követő évekig, összeszámoltam, az ügyet 14 romániai magyar és román újság, folyóirat karolta fel, elsősorban az Falvak Dolgozó Népe, ahol a gondos szervező, szerkesztő Cseke Péter állandó rovatot biztosított. Ezekben írtak 25-en, újságírók, írók, képzőművészek, jó néhányan többször is, az aradiak közül Jámbor Gyula és Kilin Sándor, valamint Szekernyés János Temesvárról. Könyvekben is jelentek meg éltető-elismerő írások Balogh Edgár, Beke György, Cseke Péter tollából. Néhány magyarországi könyvben is találunk utalásokat, például Kiss Sándor által. A képtárra vonatkozó legátfogóbb könyv azonban, album formájában A Zerindi Képtár címmel, internetes elérhetőséggel is, kitűnő bevezető tanulmánnyal, Banner Zoltán tollából született. Ebben a munkában a szerző a zerindi képtárat elhelyezte a Kárpát-medencei képtárak térképén, rögzítvén, hogy ,,…a képtár 1974. május 18-i megnyitója mindenképpen az önálló magyar művészeti közgyűjteményi mozgalom első dátuma”. Feltehető a kérdés: lehet-e nagyobb elismerés?

Szépeket, olvasmányosokat kellene írnom, de a helyszűke és a történeti hűség száraz adatokra terel. A képtár születési időszakában 18 személyiségtől kaptam levelet, illetve voltam levelezési viszonyban, olykor időlegesen, máskor állandóan. Most a képzőművészeket nem sorolom fel (benne vannak a műtárgyjegyzékben), de kiemelem a bennünket kitartóan támogató Elekes Vencel műgyűjtőt (19 levél), Cseke Pétert (9), Kusztos Endrét (6), Gámentzy Zoltánt, Török Pált és Veress Pált (mindegyik 4-4 levéllel), Balázs Imrét (3) és így tovább.

Levélváltás történt, őrzöm ezeket is, Bandi Dezsővel, Banner Zoltánnal, Beke Györggyel, Bodor Pállal , Varró Ilona által Sütő Andrással, Szász Jánossal.

A képtár megteremtői azonban a képzőművészek voltak, azok, akiket már megneveztem, közülük még említsük meg a zerindi festőtáborokban (2) ecsetet ,,csattogtatókat”: Balázs Imrét, Gámentzy Zoltánt, Incze Istvánt, Kusztos Endrét, Török Pált, Ughy Istvánt. Illesse köszönet az aradiakat: Alaszu Pált, Eisele Szücs Zoét, Ódry Máriát, Sághy Annamáriát, Hajós Imrét, Vitroel Emilt. Az ő krédójukat legjobban Balázs Imre fogalmazta meg: ,,Hisz az alkotó önmagából adott át egy darab, kerek-egész világot. És tudta, hogy kiknek adta. És csak azt várja el, hogy szeressék, féltsék, és gondozzák ezeket az alkotásokat”.

***

Ezeket a képeket helybe kellett eljuttatni. A legelső három kép – nagy örömünkre – közvetlenül a felhívás után, 1973 végén, postán, Gámentzy Zoltántól érkezett. A többit hozni, küldeni, postázni kellett. Elekes Vencel és Cseke Péter szervezése nyomán, 1974 elején egy vonatos-autóstoppos útra keltem Arad–Brassó–Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda–Gyergyószentmiklós–Kolozsvár–Várad érintésével. Találkoztam Plugor Sándorral, Gaál Andrással, Kovács Dénessel, Karancsi Sándorral, Karácsony Jánossal, az engem az állomáson Wartburggal váró Török Pállal, Balázs Imrével, Kedei Zoltánnal... A képek egy hányadát helyben hagytam későbbi elszállításra, a másik részét postáztam, a többit hoztam. Később más utjaim során például Bene Józsefnél is megfordultam, de eme első erdélyi utam hozadéka képezte a májusban felavatott képtár gerincét. Kányádi Sándor üzenete által – miszerint el kell menni Nagy Imréhez és Gy. Szabó Bélához is – a Kibéddel „megáldott” Ráduly János társaságában kétszer is próbálkoztam kolozsvári lakásán Gy. Szabó Bélával – végül is nem értem el. Elkészült egy szatmárnémeti képszerző út terve is, a kitűzött napra (kultúr-) igazgatói gyűlést hívtak össze Aradra, és kérésemre az utat Csáky Barna és Bondár Ferenc kolléga vállalta fel (viszontagságaikról ők írtak).

A képek kezelése, rámázása, elhelyezése, a sokszori költöztetése egy nagy összefogás által történt meg. Ebben is, másban is elismerés illeti Bondár Ferencet és Gizellát, Csanádi Jánost, Csáky Barnát és Apollóniát, Péter Andrást, a feleségemet, Fazekas Irént, később Szabó József főgyógyszerészéket, a Kovács tanár-házaspárt. Nyilvános beszélgetés során Papp Mária kolleganő a giccs kiszorításáról, a művészeti alkotások szükségességéről beszélt, míg Hevesi Viktória kolleganő a képtár turista-vonzásában reménykedett.

***

A helyi vezetők elősegítették a képtár létrehozását. A vendégek avatáskori és későbbi elhelyezésében, ellátásában, derekasan helytálltunk – később más segítséggel is. Családom érintettsége által erre írással majd visszatérek.

Végül is, nagy sikerélménnyel a képtárat, 26 alkotóval és 52 alkotással, 1974. május 18-án avattuk fel. A közönséget és a vendégeket Bondár Ferenc iskolaigazgató köszöntötte, beszélt a főtámogató, jelenleg egyetemi professzor Cseke Péter, majd FJ kezdeményező, Kusztos Endre festőművész és Kocsik József megyei szakfelügyelő.

Sikerünkre lélekmelengető sorokat írt Török Pál: ,,Száz évvel ezelőtt nagy és hírneves városoknak sem volt képtára, ma Zerindnek már van! Óriásit léptetek – ebből a szempontból megelőztétek Nyugat-Európát is...” A magát hegyvidékinek tartó Simonfi Imre úgy írta, hogy ,,Csak a hegy, csak az lehet szép. És most a zerindi képtárat tekintve, szemlélve, lehajtott fővel vallom: Szép vagy, Alföld...!,” (1975).

Belenyugvással tudomásul kellett vegyük, hogy a ’80-as években a különböző okvetetlenkedések miatt a képtármozgalom elernyedt, 2002-ig pangás állt be. Aztán egy felnőtt új nemzedék nevében, a Zerindi Képtár környezetében az értékei által festőművésszé vált Siska-Szabó Hajnalka megszervezett 2003-tól 2014-ig 12 nyári alkotótábort, és negyven évünk hagyománya, Vas Enikő társaságában, biztos kezekben van.

Fazekas József