Összefogott értük a közösség

Szombaton este a zsúfolásig megtelt ágyai kultúrotthon nagytermében a helybeli műkedvelő színjátszó csoport bemutatta Tóth Ede A falurosszacímű népszínművét, amelyiknek a kezdetén Erdős Márta magyartanár köszöntötte az egybegyűlteket. 

Amint kifejtette, egy újabb ünnep részese lehet az ágyai és a környékről összesereglett közönség, amelyiknek a tagjai együtt örülhetnek a színpadon bemutatkozó hozzátartozóik, barátaik teljesítményének, amit a hónapokig tartó kemény próbákon, együtt, egymástól tanultak. Hogy áldozatos munkájuk nem volt hiábavaló, bizonyítja az előadás sikeréért a faluközösség részéről megnyilvánult összefogás, hiszen az esperes úr műsorfüzetet készített, az asztalos díszleteket állított elő, a szabó szűrt, ruhákat varrt, mások tüzet raktak a próbák alatt, plakátokat készítettek, a polgármester és a vállalkozók támogatták a rendezvényt, míg Marika néni finom töltött káposztát főzött az előadás utáni együttlétre. A műkedvelő színjátszók nevében mindezért köszönetet mondott, illetve ígéretet tett, hogy tehetségük, tudásuk legjavát adva, mindent megtesznek a közönség szórakoztatásáért, a faluközösség építéséért.

A függöny felgördült, a közönség részese lehetett a falun játszódó cselekménynek, amelyben a bírónak, Feledi Gáspárnak (Hevesi László) két gyermeke és egy neveltlánya van. Fia, Lajos (Székely Árpád) épp a neveltlányt, Bátki Tercsit (Székely Csilla) készül eljegyezni. Tercsi viszont éveken át Göndör Sándor (Bodó Sándor) parasztlegény szerelme volt, aki még most is bolondul érte: a kocsmában duhajkodik, nem tud a szakításba belenyugodni. Éppen ezért, Feledi bíró a víg-kedélyű, állandóan legények után járó, igen szemrevaló Finum Rózsi (Erdős Márta) által próbálja Sándor fejét elcsavartatni, de hiába. Göndör Sándor megjelenik az eljegyzést ünneplő háznál, ahonnan kihívatja, majd kérdőre vonja Tercsit, aki elutasítja, ezért végső elkeseredésében rálő, majd önmagával is végezni akar, de lefogják, elítélik. Sándor egy év múlva szabadul, amikor Tercsi és Lajos már házasok, ezért bánatában tovább dorbézol a kocsmában. Kora hajnalban azonban Feledi kisebbik gyermeke, Boriska (Kiss Noémi) kimerészkedik az utcára, hogy a kocsmában meglesse az ott mulató Sándort, aki után már régóta epekedik. A dolog azonban nem marad titokban, mert a bakter, Gonosz Pista (Péter Károly) meglátja a lányt, majd az apjának, a bírónak kényszerhelyzetben kifecsegi a titkot. A helyzetkomikumokban bővelkedő vidám jelenetek bonyolódása folytán a bíró kitagadja a lányát, aki bánatában a folyóparton bolyong, ahol viszont váratlanul találkozik a falut végleg elhagyni szándékozó Sándorral, akinek szerelmet vall, csakhogy az nem veszi komolyan. A lány bánatában a folyóba veti magát, ahonnan Sándor menti ki, majd hazaviszi, ahol már a lány halálhírét vették, ezért nagyon megörültek az érkezésüknek. A Csapó (Palla Antal), Csapóné  (Bodó Enikő) Sulyokné (Hadi Erika) és Tarisznyásné (Kiss Mária) módos asszonyok; megyei csendőrbiztos (Hadi László); Kónya, kántortanító (Borbély Lóránd); Gonoszné (Hadi Sarolta); Cserebogár Jóska, szőlőpásztor (Bodó Richárd), Bige, cigányprímás (Tiba Attila); Ádus, cimbalmos (Kiss Á Sándor); kocsmárosné (Kiss Á Julianna); a zenészek, Köteles József és Ladányi Lajos közreműködésével, de főként a szemfüles bakter, Gonosz Pista fondorlatai következtében kialakult, gyakran feszültséggel terhes, de könnyfakasztóan vidám jelenetek sorozata, a felcsendült közkedvelt nóták közepette, a végső megbékéléssel zárul. Feledi bíró korholó megjegyzések kíséretében végül is Göndör Sándorhoz adja leányát, Boriskát. A gyakran felcsattant vastapsok után nt. Módi József esperes és felesége Kinga asszony elismerő szavak kíséretében dicsérő oklevelet, illetve virágot adott át Hadi Erzsébet rendezőnek és minden fellépőnek. Ezt követően, Erdős Bálint polgármester köszönte meg a színjátszó csoport által produkált feledhetetlen estét, majd a hölgyeknek egy-egy csokor virágot, a férfiaknak egy-egy üveg bort nyújtott át dicsérő szavak kíséretében. Ugyanakkor, az RMDSZ ágyai szervezete nevében a csoport minden tagjának autóbuszos, jutalomkirándulást ígért Ópusztaszerre.

Meg is érdemlik az elismerést, hiszen a három hónapja, gyakran fűtetlen teremben zajlott próbákat úgy szervezték, hogy állandóan figyelembe kellett venni a 20 fellépő munkarendjét, akik közül egyesek az esti próbákról éjszakai műszakba indultak dolgozni, mások a munkából érkeztek a próbákra. Egyszerre csak az előadás előtti főpróbán, pénteken este találkoztak, amikor szinte rácsodálkoztak egymás teljesítményére. Volt is min csodálkozniuk, hiszen a gyakorlott fellépők hozták a megszokott formájukat, mellettük azonban újakat is fel lehetett fedezni, akik maximálisan igyekeztek megfelelni a rendezői elvárásoknak. Anélkül, hogy bárki teljesítményét is csorbítanám, mindenképp elismerést érdemel a fondorlatos bakter, Péter Károly teljesítménye, aki első fellépésén megcsillogtatta színész őstehetség erényeit. Minden porcikájában élvezte a játékot, élményszámba ment a teljesítménye. Az előadás sikeréért nem csak a rendező és a szereplők, hanem az anyagi támogatók, a szünetekben kisorsolt 12 nyeremény felajánlói, valamint a munkájukkal közreműködő Szabadi Imre asztalos a díszletekért, Hevesi Mária a megfőzött ízletes töltött káposztáért, Musunea Gábor szabó a jutányosan megvarrt ruhákért, id. Köteles József, az ingyenes zenéje mellett felajánlott kisüstiért, és utoljára, de nem utolsó sorban Gyula Város önkormányzati képviselőjének, vitéz Balogh Lajosnak az előadásra biztosított ködmönért.

Hogy az ágyai színjátszók és közreműködők jó csapattá kovácsolódtak, az is bizonyítja, hogy az előadás utáni közös vacsora hajnalig eltartott nótázásba nyúlt.