Profán fohászkodás az olvasó nemzedékhez

A könyv is a gondolat porhüvelye. (Márai Sándor)

Nehéz megállapítani, mikor válik hagyománnyá – elvárássá – egy korábbi kulturális esemény, egy könyvnap.

Bizsergető jó érzés volt, amikor május közepén, nagyjából azonos szöveggel, két ismerősöm is megszólított.

– Te bennfentes vagy. Május közepén járunk. Semmi hír! Az idén nem lesznek Aradon könyvnapok?

Remélem még más könyvbarátnak is eszébe jutott az előző két év májusában rendezett „vásár”.

Lesz vásár 2014-ben is. Megtartják az Aradi Magyar Könyvnapokat, sorrendben a harmadikat, május 28. és 30. között, de lesz egy előrehozott esemény is, Sz. Benedek István Nem a ruha eszi az embert munkájának a bemutatója (május 27-én 17 órakor a Csiky Gergely Kollégium Tóth Árpád termében).

Az esemény zászlóshajója a Pro Presens Alapítvány (Irodalmi Jelen és Nyugati Jelen), de az árbocrúdra, ebben az évben először, a Polgármesteri Hivatal lobogóját is kitűzik. Ez növeli a könyvnapok rangját.

Értékes és érdekes színfoltjai az eseménynek a hazai és határon túli vendégek is. Károlyi Hortenzia Smaragdzöld versek című kötetével, Palásti Andrea, a kötet illusztrátora, aki rögtönzött tárlaton mutatja be festményeit, ikonjait, illetve Bokor Pál az Aba Könyviadó vezetője, író, újságíró, műfordító.

A legfontosabb – ezt nagyon akarjuk – hogy a könyvet szerető aradi magyarokat eredményesen, ha úgy tetszik „látványosan” sikerüljön megszólítanunk. Találjanak gazdára a könyvek. Jó és olcsó könyveket ajánlunk. Ez lehet a rendezvény sikerességének egyik ismérve. Az olvasókhoz szól a kérés, a profán fohász. Mozduljanak meg, látogassák a könyvnapok rendezvényeit.

Olvashatunk, hallhatunk róla: lejáróban van a nyomtatott könyvek ideje. Talán az utánunk jövő nemzedék még megvásárolja, kézbe veszi, megsimogatja, meg is szagolja, felgyújtja olvasólámpáját és élvezettel lapozza fel az „igazi könyvet”.

Világszerte, már ma igen népszerűek a hangos könyvek. A Magyar Elektronikus Könyvtár több ezer könyvet tesz elérhetővé. Lefekszünk, bekapcsoljuk a lejátszót, fülhallgatóval, vagy a nélkül – nem kell az ólvasó lámpa kapcsolóját keresni, a szemüveget sem kell feltenni –, s egy remek előadó tolmácsolásában „olvashatjuk” a könyvet. Autópályán, száz kilométereket vezetve, akár egy vastag regényt is „meghallgathatunk”. Olvashatunk, hallgathatunk!  Meg kell szokni! Az auditív ember könnyen, a vizuális nehezebben boldogul.

Mi lesz a sorsa a könyvespolcoknak?

Titkon remélem, a „szép könyvek” nem tűnnek el egészen a jövő nemzedékeinek az életéből.

Hálás vagyok az egykori ponyvairodalomnak. Azzal tanultam olvasni, szöveget érteni. A romantikát is életre szólóan, azokból a könyvekből tanultam meg értékelni.

Olvasok arról is, hogy a „kötelezőket”, a diákok egyre inkább „zanzásított” – zsugorított – formában olvassák. Ezek a könyvek az eredetinek a legszűkebb értelemben vett cselekményét írják le.

– Inkább ezt, mint semmit!

Mégis, ne ez legyen az a járható út, amely a magyar és a világirodalom megismeréséhez vezet.

A képregényXX. századi műfaj, a popkultúra része, az irodalom és a képzőművészet keveréke. A komiksz (képregény) képkockákból és szóbuborékokból áll össze. Adakozó ítészek kiosztották részére a „kilencedik művészet” megjelölést.

Fogadjuk el. Ne dobjuk tűzre. Többnyire műanyag papírra nyomják. Rosszul ég.

Még 2014-et írunk, világszerte könyvnapokat rendeznek.

Aradon is! Immár harmadik alkalommal.