A sajtószeretet jegyében (2.)

Folytatódik a Berki Fláviusz–Berecz Sándor páros rendkívüli partija, mellyel a két szereplő az aradi újságírás másfél évszázados fennmaradását kívánja megtisztelni.

– Hogyhogy nem próbálta meg a mikrofon felkarolását a „decemberi forradalomként” is emlegetett politikai fordulatot követően?

– Eszemben sem volt az ilyesmi! Ugyanis a „karácsonyi felszabadulás” új utat, megnövekedett keresletet teremtett az írott sajtó számára. Éreztük – végre! –, hogy valódi napilapot készíthetünk, nem pedig föntről jövő agyonideologizált faliújságot.

– Értsem úgy, hogy 1989. december 22-én felhagyott végérvényesen az esetleges rádiós, netán televíziós munka bevállalásával?

– Hűséges alaptermészetem folyvást csak arra ösztökélt, hogy az átkeresztelt aradi magyar napilap, a Jelen-csapat megbízható, hatékony, oszlopos tagja legyek, vagyis az olvasók rendkívüli elvárásainak kielégítése, azaz e kemény munka becsületesen történő elvégzése volt az elsődleges célom, nem pedig az esetleges egyéni érdekek által diktált helyezkedés.

– Hogyan történhetett meg az, hogy alig pár héttel az említett politikai váltást követően beindított helyi televízió hőskorbeli adásainál egyre gyakrabban felbukkant a képernyőn? Nincs itt ellentmondás?

– Még véletlenül sincs! Tudniillik az akkortájt talán a legnagyobb tapasztalattal rendelkező aradi szerkesztő-riporter, Radu Nicolae Birta ragaszkodott ahhoz, hogy – meghívott vendégként – vegyek részt a sportműsoraiban, amelyek rögzített eljárással készültek, azaz felvételről kerültek adásba.

– Jó, jó, de az Aradi TV mellett a későbbiekben elindított másik helyi televízió, az INFO TV elődje, a Satline televízió műsoraiban is szerepelt. Aztán láss csodát, az Arad Rádióban, no meg a Temesvári Rádió román nyelvű sportműsoraiban is hallottunk. Szóval, hogyan állunk a Jelen-csapatbeli hűséggel?

– Köszönöm, jól! Éppen a Jelenhez cementeződött ragaszkodásom távolított el szép lassan az elektronikus médiában vállalt szerepléstől. Mivelhogy a helyi televíziók is átálltak fokozatosan az egyenes adásban szórt műsorokra, egy napon hirtelenjében és határozottan döntöttem: az éjszakába nyúló televíziós műsorok nem rabolhatják tovább energiáimat, hiszen arra – egy az egyben! – a Jelen mezében történő napi munkában van szükségem.

– Hadd kukacoskodjam! Ha mondjuk, holnap felajánlanák, legyen alkalmi szereplője egy-egy rádiós vagy televíziós műsornak, hogyan döntene?

– Ha felelősségteljesen készített műsorokról lenne szó, akkor vállalnám az alkalmi szereplést. Persze csak azzal a kitétellel, hogy csak az egészségi állapotom függvényében megengedett mennyiségű együttható jöhet számba.

– Hát igen, az egér, sajnos néhány esztendeje már nem engedelmeskedik az ujjainak. Megvallom becsülettel, gondolatainak szóbeli kivitelezése viszont – legalábbis számomra – tanítani való…

– Tudod Flávi, lehet, hogy ez úgy van nálam, mint az érzékszervi fogyatékosoknál, a világtalannál a tapintás, a süketnél meg a látás fejlődik hatékonyabban…