„Futni a ló is tud!” (Brosovszki László)

Már hétévesen bámulatosan kezelte a futball-labdát; a (volt!?) AAC-pálya szomszédságában születvén, nem is bukkanhatott volna fel máshol, mint a nemrég lebuldózerezett labdarúgó-kegyhelyen. Perneki István edző azonnal szárnya alá vette őt az Aradi CFR-nél (1945-ben kapta meg a vasút az AAC-pályát), majd mindössze 16 évesen immár az UTA felnőtt- csapatának stabil balhátvédje lett. A piros-fehér csapat legendás veteránjának, Leretter Józsefnek a hátvédnégyesbe való beépítésekor egy sorral előbbre kerülhetett ez a tehetséges, és a bizonyítási vágytól is hajtott legény. Így aztán az UTA csapatának középpályássorát a Petescu, Brosovszki, Domide hármas alkotta, melyet félelmetesnek tartottak a hazai szakemberek.A „kis” Brosovszki imádta a futballt, Aradot és a mókázást. Reinhardt János pályaedzőnek állandóan odapörkölte az orra alá, hogy futni a ló is tud. Jelezvén ezzel, hogy számára a labdátlanság csak puszta lét, mint általában a rendkívüli tehetséggel megáldott labdarúgók esetében. Ellenben, ha labdát hozott, akkor mindenről lemondott a focizás érdekében, s gyakran még az edzések után is a pályán maradt, hogy gyakorolja a kapura lövéseket.Lányának, Mónikának megszületésekor nagyon felhajtott a garatra – bánatában, hiszen a mindössze 23 éves apuka fiút várt. A másnap soron lévő bajnoki mérkőzés előtt a „kis” Brosovszkit még mindig kávéztatták, teáztatták; sikerült is talpra állítani az utolsó pillanatban, sőt rendkívül jól játszott.Mónika lányságába hamar beletörődött; mindenképpen válogatott sportolót kívánt belőle nevelni. Sikerült is, ám leánya első felnőtt bajnoki aranyérmének már nem örülhetett. 1990 szentestéjén Brosovszki László – kedves szokását gyakorolván–végigtelefonálta a legjobb barátait, csapattársait, minekután a szíve örökre cserbenhagyta. 39 évesen intett búcsút egy példás sportember, férj, apa egy személyben.A „kis” Brosovszki (a három testvér közül ő volt a legkisebb) nemrég “nagypapa” lett, s az újdonsült anyuka, Boriga-Brosovszki Mónika visszatért a kosárlabda-pályára, sőt, az Aradi ICIM Univ. Goldişhoz is visszaigazolt – ígérete szerint –, s 36 évesen is csapatának oszlopos tagja. Az édesapja korai elvesztésével járó lelki tüskékkel azonban örökre együtt kell élnie – immár 20 esztendeje.Berecz Sándor