Ha SW19, akkor az Wimbledon (II.)

Az AELTC a 2003-as SARS-járvány után tette bele a biztosítási csomagjába (bölcs előrelátás volt!) azt a pontot, amely az ilyen esetekben is fizet kártérítést – ezért 1,5 millió fontot fizetett, évente.

A szervezők 114 millió fontot kaptak a biztosítóktól (állítólag, 11 társaság dobta össze ezt a pénzt), de a jól értesültek szerint ez csak a veszteségek felét fedezte.

Az így befolyt pénzből 10 millió fontot fizetettek ki pénzdíj formájában annak a 620 versenyzőnek, akik (ranglistás helyezésük alapján) részt vettek volna a tornán, ha nem kellett volna törölni a koronavírus-járvány miatt. És bár ez alig negyede az idei pénzdíj-keretnek, a sorozatban elmaradt tornák miatt a megszokott bevételeiktől eleső teniszezők ennek is örültek…

Eljött 2021, a koronavírus viszont úgy döntött, még marad!

Ennek ellenére, a tornát (igaz, megvágott pénzdíjakkal!) mégis megrendezték, és bár annak extra-körülményeire már nem szívesen emlékezünk, felsorolunk néhányat:

A tavaly lezajlott versenyen a 2020-as US Openen (USO – a naptári év utolsó GS-tornája) már „kikísérletezett” formátum lekoppintása történt: ez a nagyon szigorú feltételeket előíró „buborékelv”.

Magyarra fordítva: mind a játékosoknak, mind az őket kiszolgáló személyzetnek a külvilágtól teljesen elzárva kellett leélniük azt a 2-3 hetet – miközben minden nap átestek a macerás COVID-tesztelésen is! A nap nagy részét szállodai szobájukban (kötelezően) egyedül töltő játékosok élelmezése úgy történt, hogy a telefonon megrendelt menüt csak akkor vehették birtokba, amikor az azt kihozó, maszkos-kesztyűs pincér már eltávolodott az ajtójuktól! 

Ezt a hosszú ideig tartó bezártságot, a külvilággal csak a telefonjukon (vagy laptopon) keresztül kommunikáló teniszezők nehezen viselték el, többen is pszichés gondokkal küzdöttek. 

Ha mindezt valaki – mondjuk 2019-ben, – előre vetíti, minimum azt sütötték volna rá, hogy túl sok sci-fit olvasott! Mert hova sorolhatjuk azt, amikor egy meccsen, a két játékosnak csak a „saját” (filctollal bejelölt!) labdáival szabad adogatnia?  

A helyszíni nézők – az évenként kiadott, „mindenkire érvényes viselkedési kódex” egyik friss passzusából – arról is tudomást szerezhettek, hogy akit mégis „megtalál” a vírus, ne az AELTC-t perelje, mert „aki hozzánk belép, azt saját felelősségére teszi"!  

Végül, ilyen körülmények közt is a tornát letudták, pótolván ezzel a tavalyi év jövedelemkieséseit.

(Folyt. köv.)

(haas m)