Így horgászom én a balinra

Bizonyos fokig a véletlen segített az alábbi módszer kialakításához. Mártogató süllőzés során az elpusztult kishalat visszadobtam a vízbe (amit a sodrás magával ragadott, és egyre lejjebb vitt). 

Eleinte nem is vettem észre a burványokat, csak amikor a döglött kishalat visszadobás után szinte az orrom alól lopta el „valami”. Természetesen a kishalat csakis a balin (Aspius aspius) vihette el, hisz süllő napközben nem tartózkodik közvetlenül a víz felszíne alatt.

Fogtam magam és a mártogató botról levettem az ólmot, és direkt a főzsinór végére kötöttem a horgot. Erre tűztem fel a kishalat. A merev kishal önmagát „fenntartja” a víz színén, a legkisebb horog súlyától azonban lemerül. Gondolkodtam, hogy mi tarthatná a víz felszínén a kishalamat. És akkor jött egy ötletem. Rést vágtam a kishal hasán, és a belsőségek eltávolítása után kis hungarocell darabkákkal tömtem ki. (Erre a célra lehet nagyobb méretű „technopufit” is használni).

A siker leírhatatlan volt. Így már nem merült el a kishal a horog súlyától. Óvatosan bedobtam, kis távolságra, és a sodrás egyre távolabb vitte a csalit. Pár másodperc és a kishalam helyén egy burvány keletkezett. Ezután már fáraszthattam is a balint.

A módszer szinte biztos! A legsüketebb vízből is – feltéve, ha van a közelben balin – az utolsó darabig ki lehet őket fogni.

Ugyanolyan eredményt érhetünk el álló-, illetve folyóvízben. Egy feltétel azonban van: balin legyen a környéken. Ennek jelei a rablás, vagy a „szántás”.

Évszak szerint a legjobb idő, amikor a balin közvetlenül a víz felszíne alatt tartózkodik, tehát a nyári és a kora őszi hónapok.

Többéves gyakorlat alapján a következő tapasztalatokat szűrtem le: 4 méternél nem rövidebb botot használjunk, és a dobósúlya legyen legalább 30 grammos. A zsinór ne legyen 0,20-nál vastagabb, de én inkább ajánlom a jó minőségű 0,14-est. Ezzel nyugodtan fáraszthatunk akár 1-2 kilogrammos példányokat. A horog nagyságát a kishal mérete határozza meg. Akkora legyen, hogy a csalit az orrlyukán, vagy kopoltyúján kényelmesen át lehessen fűzni.

Világos színű horgot ne használjunk, mert az esetleg megcsillan a napfényben, és a balinunkat ez zavarja.

A kapás burvány jellegű, vagy csak egy szippantás (cuppantás). Néha viszont szinte rárabol a csalira.

Ne akasszunk rögtön, várjuk meg amíg a zsinór elindul. Nem azért kell várni, hogy „nyelessünk”, hisz a balin rögtön szájba veszi a kishalat, hanem mert előfordul, hogy mellévág, és csak másod-harmadszorra veszi fel. Tehát ne kapkodjunk, ha látjuk a rablást a kishalnál, várjuk meg, amíg a zsinór határozottan elindul.

Kellemes balinozást kívánok ezzel a módszerrel.

Kádár Tibor