Pergető iskola (V.)

Folytatva a műcsalik bemutatását, meg merem kockáztatni a kijelentést, hogy a wobblerek talán a legeredményesebb műcsalik. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden körülmények között fogunk vele halat, de folyóvízen, és tavasztól őszig gyakorlatilag a wobblerek – egy-két kivételtől eltekintve – verhetetlenek. Rengeteg híres gyár és egyéb cég csak úgy ontja magából a fahalakat, alig tudunk eligazodni köztük, a kezdők számára gyakran nehéz a választás a kétségbeejtően bőséges választék miatt.

A wobblereknek a vízhez viszonyított fajsúlyuk szerint három típusa létezik, ezek a következők: úszó, merülő, és a kevéssé elterjedt lebegő fajták. Az úszó wobblerek húzásra merülnek a víz felszíne alá, nyelvkiképzésüknek megfelelő vízmélységet tartva. Ezekkel általában a felszín közelében, vagy sekély vizeken lehet eredményes a pergető horgász. A süllyedő (merülő) wobblerek legfőbb tulajdonsága, hogy bedobás után, nyugalmi helyzetben gyorsan lesüllyednek a vízfenékre, onnan viszont kis gyakorlattal azonos szinten tudjuk őket húzni. Ideálisak állóvízi horgászathoz, ahol nincsen vízáramlás, amely segítené az úszó wobblereket megfelelő mélységben vezetni. A lebegő típus, amely gyakorlatilag nagyon lassan süllyed, készül nyelv nélküli és nyelvvel ellátott változatban egyaránt.  

A nyelv állása határozza meg azt, hogy a műcsali milyen vízmélységben haladjon. A beragasztott műanyag csőr a vízszinteshez közeli állásával mélyre, míg a függőlegeshez közeli nyelv csak a felszín alá tereli wobblerünket. A nyelv hossza is meghatározza valamelyest a vontatási mélységet

És lássuk, miként lehet még csoportosítani a fahalakat: vannak egy, és persze többrészes (két, vagy akár három különböző darabból álló) wobblerek. A többrészesekről általánosságban elmondható, hogy azonos típusú egyrészessel összehasonlítva az általuk leadott rezgésszám nagyobb. Egyrészes wobblert univerzálisként használhatunk. Mind álló-, mind folyóvízen eredményes csali, így akik általában – vagy pedig kizárólag – folyókon szeretnének dobálni,  szerintem egyrészesekből szerezzenek be néhány választott darabot. Azonban még folyón is jó szolgálatot tehet néhány süllyedő, kétrészes wobbler, ha netalán kisebb víznél találunk kellően mély visszaforgót, vagy langót. Az állóvízi pergetők a süllyedőket válasszák, s ha tehetik, inkább a kétrészesekből válogatnak.

Elérkeztem egy sarkalatos ponthoz: milyen színű legyen? A választott színnek a legnagyobb jelentősége a horgász hitében rejlik. Tapasztalataim szerint nappal a kevésbé rikító, míg éjszaka a feltűnő színűek fogósak. De van úgy, hogy a nappali nyerő színek gyakran eredményesek éjjel is, tehát univerzálisnak tekinthető a fekete hátú, ezüst vagy szürke oldalú, hófehér hasú csali. Éjjelre (álló és folyóvízi tapasztalataim, valamint ismerőseimét is ide számítva) a neonzöld hátú, ezüst oldalú, fehér hasú fahal az egyik legjobb. Ugyanez piros háttal is kiváló, de még a barnás árnyalatú, narancsvörös hasú példányok is eredményesen vizsgáztak fogósság tekintetében. Hangsúlyozom, ezek a barátaim és magam tapasztalatai, ezért nem lehet és nem is szabad mindent erre alapozni.

Kádár Tibor