Száz éve született Rocky Marciano, az egyetlen veretlenül visszavonult nehézsúlyú bokszvilágbajnok

Száz éve, 1923. szeptember 1-jén született Rocky Marciano, a profi boksz egyik legnagyobb alakja, az egyetlen nehézsúlyú világbajnok, aki veretlenül fejezte be pályafutást. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga:

Rocco Francis Marchegiano a massachusettsi Brocktonban, egy hatgyermekes olasz bevándorló családban látta meg a napvilágot. Másfél évesen majdnem belehalt egy tüdőgyulladásba, de gyermekkorában már súlyt emelt és a hátsó kertben felfüggesztett homokzsákot püfölte szorgalmasan. Szerényen, de tisztességben nevelkedett, a tanulásban azonban sohasem jeleskedett. A középiskolát, ahol a baseballcsapat kiválósága volt, két év után abbahagyta, ezután volt rakodómunkás, kubikos, munkás a helyi cipőgyárban, miközben baseballkarrierről álmodozott. Húszévesen behívták a seregbe, a normandiai partraszállás alatt ellátmányt szállított a La Manche csatornán keresztül. Ekkor kezdett bokszolni főként azért, hogy elkerülje a hadtápszolgálatot és egyéb kellemetlen „elfoglaltságokat", s 1946-ban megnyerte a sereg amatőr bajnokságát.

Leszerelése után amatőrként folytatta, majd első hivatásos meccsén 1947 márciusában a harmadik menetben kiütötte ellenfelét. Szokatlan módon ezután – a baseballkarrier reményében – visszatért az amatőrök közé, az ökölvívással csak azután kezdett komolyan foglalkozni, hogy az év folyamán a Chicago Cubs baseballcsapata eltanácsolta. Amatőrként mérlege vegyes volt, sok jövőt nem jósoltak neki: a szakértők túl idősnek, könnyűnek, alacsonynak, képzetlennek, karját túl rövidnek tartották, javára csak erejét és elszántságát írták. Ő hatalmas munkába kezdett, többet edzett, mint addig bárki, például naponta hét mérföldet futott nehéz, külön e célra készített cipőben.

Profi pályafutása 1948. július 12-én kezdődött, immár Rocky Marciano néven – eredeti nevébe a bemondóknak ugyanis mindig beletört a nyelvük. Ekkorra kialakult sajátos stílusa, melynek lényege az ellenfelek felőrlése, félelmetes ütőerejének kihasználása lett. Első tizenhat mérkőzéséből egy sem tartott öt menetnél tovább, kilencben már az első menetben kiszámolták ellenfelét – a kiütöttek közül akadt olyan is, aki csak egy héttel később tért magához –, és csak a tizenhetedikben kellett a tíz menetet végigbokszolnia.

Hírneve 1951 októberében kapott szárnyra, amikor országosan közvetített meccsen a 8. menetben kiütötte bálványát, a visszatéréssel próbálkozó Joe Louist. Egy évvel később már a világbajnoki címért húzott kesztyűt, küzdelmes meccsen, a pontozóbíráknál vesztésre állva a 13. menetben letaglózta a regnáló bajnok Jersey Joe Walcottot. A visszavágó már sima volt, ellenfelét az első menet után eszméletlenül vitték ki a szorítóból. Marciano csak hatszor védte meg címét, de ebből ötször kiütéssel. Utolsó mérkőzésén, 1955 szeptemberében Archie Moore ellen a 2. menetben ő is a földre került, rászámoltak, de a 9. menetben egy hatalmas ütéssel ezt az ellenfelét is „kivégezte". Hét hónappal később, 1956 áprilisában bejelentette visszavonulását, pályafutását hibátlan, 49:0-s mérleggel zárta, 43 alkalommal kiütéssel diadalmaskodott.

A csúcson hagyta abba, és volt annyira bölcs, hogy nem kísérelte meg a visszatérést, így maradt minden idők egyetlen veretlenül visszavonult nehézsúlyú bajnoka.

Marciano 1969. augusztus 31-én, egy nappal 46. születésnapja előtt egy barátjával családi összejövetelre indult az iowai Des Moines városába. A Cessna kisgép üzemanyaga nem bizonyult elegendőnek, a tapasztalatlan pilóta pedig az esti szürkületben, viharos időben kényszerleszállást kísérelt meg. Az ereszkedő gép egy fának ütközött, a pilóta és két utasa azonnal meghalt.

(Forrás: MTI)