A csodavárás himnusza

Sosem értettem, miért lesz valaki attól hazafibb, hogy naponta elénekli a himnuszt? Meg azt sem, hogy miért lesz valaki hazafibb, ha állandóan nemzeti színű szalagot visel.

A romániai iskolákba természetesen előbb vagy utóbb visszavezetik a kötelező himnuszéneklést, a tanügyminiszter nem véletlenül vágta ezt be a köztudatba, mert ugyebár dobni kell koncot a népnemzeti vonalnak is.

Csakhogy szerintem a kötelező himnuszéneklésből a románok nemzeti tudata nem erősödni fog, hanem gyengülni. Tizenkét év után a román diákot a hányás fogja majd el, ha meghallja a himnuszát, egyszerűen megutáltatják vele.

És hiába fújja visszafelé is a strófákat, attól még odarondít az utcán, ahol rájön, összeszotyizza a villamost, járdát, ledobja a sarki boltban vett kávés poharát, belehugyozik a medencébe, egyszerűen leszarja saját hazáját.

A hazaszeretet nem attól függ, hogy valaki hányszor énekli el életében a himnuszt, vagy hány méter nemzeti színű szalagot teker magára.

A hazaszeretet ott kezdődik, hogy amíg Gyopárosfürdőn a román vendég betartja a szabályokat, nem szemetel, nem pisál a medencébe, nem ordibál és nem szotyizik, addig az aradi strandon már mindezt röhögve végigműveli.

Sokat spekuláltam rajta, de fogalmam sincs, hogy a szabályokra kint kényesen, és/vagy inkább a büntetéstől való félelmében ügyelő román, itthon, a sajátját miért nem becsüli? Pedig állítólag az övé, évezredek óta.

Ki a hazafibb? Aki naponta elénekli a himnuszt, vagy aki építi, szépíti, tisztán tartja szülőhazáját?

Persze, jöhet a tanügyminiszter a japán példával, hogy ott bizony az óvodában is naponta himnuszénekléssel kezdenek. Csakhogy a japán, az nem román, ott egész más a társadalom, a neveltetés, a fegyelem évszázadok óta. Azért mert esetleg japán mintára vezetik be a kötelező himnuszéneklést, attól a román még nem lesz japán. Attól még a japánok cunami után egyemberként ugranak idegenek megsegítésére, a románok pedig a kocsmában dülöngélve nézik, hogy a katonák töltik a homokos zsákokat.

Vagyis a hazaszeretet betáplálását nem a himnuszéneklés kötelezővé tételével kellene elkezdeni. Hanem a cívis életre, a tisztaságra, a rendre, a közvagyon megbecsülésére való neveléssel.

S ha ez megvan, akkor száz év múlva majd a román diákok, iskolák maguk kezdeményezik a himnusz eléneklésének bevezetését.

Addig viszont akár Adi Copilu’ Minune mányélé slágereinek reggeli elszambázását is kötelezővé tehetnék, az eredmény ugyanaz.