Vádat emelt a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) egy 34 éves kolumbiai állampolgár ellen, aki egy oroszországi személy felbujtására fel akart robbantani romániai stratégiai jelentőségű célpontokat.
Szöges ellentétben Moldovával vagy Grúziával, ahol a választások egyértelműen az ország geopolitikai irányáról szóltak, a romániai államfőválasztás sima mezei megmérettetésnek tűnt a saját pecsenyéjüket sütögető, minden hájjal megkent bukaresti „ügyes fiúk” között. Mégis az említett országokéhoz hasonló helyzet alakult ki.
Nagyszerű eredményt ért el az RMDSZ a vasárnapi parlamenti választáson, túlszárnyalva még a júniusi európai parlamenti és helyhatósági választások eredményét is, amit Kelemen Hunor történelmi sikernek nevezett. Vasárnap az utóbbi 20 év legjobb eredményei születtek, több mint 590 ezren szavaztak a tulipánra a szenátusi listán és több, mint 585 ezren a képviselőházi listán, ami 6,38, illetve 6,34%-t jelent.
Nézem, hallgatom az új Európai Bizottság megválasztásáról szóló híreket. Nekem, és velem együtt sokunknak visszaköszön az a mód, ahogyan az megtörtént. Emlékszünk még arra a múlt század nyolcvanas éveiben rigmusba faragott (állítólagos) népakaratra, miszerint (románul): Ceaușescu reales, la al …-lea congres.
Jelentősen jobbra tolta a népharag Romániát a vasárnapi parlamenti választáson. A jelenség nem is annyira meglepő, tekintettel az egy héttel korábbi államelnöki választás első fordulójának eredményeire.
Akár fordítva is kezdhetném, buta arcátlanság, mindegy, a lényeg ugyanaz, ha valaki buta, amellett tiszteletlen, szemtelen, szóval erősebb kifejezéssel arcátlan, az szomorú kiábrándító, de veszélyes is lehet, különösen, ha az illető világunk legnagyobb befolyású politikusának számít.
Az Alkotmánybíróság csütörtökön elrendelte az összes szavazat újraszámolását a nagy meglepetést hozó államelnöki választás első fordulóján. A döntés precedens nélküli, hasonlóra civilizált országban nem került sor, csupán Afganisztánban 2014-ben!
Jó két hónappal ezelőtt, családlátogatást követően úgy választottuk ki a vasúti menetrendből a haza induló délutáni vonatjáratot, hogy idehaza kényelmesen elérjük a hét órakor kezdődő tévéhíradót. Kürtösig nem is volt baj, menetrend szerint értünk az állomásra, ahol aztán a menetrendi előíráson túl egy teljes órát rostokolt a mozdonyról lekapcsolt két vagon, amíg végre ismét mozgásba lendültünk.
Többször is megnéztem, meghallgattam a magyar miniszterelnöknek a brüsszeli programbeszédét, s azt követően az Európa Parlamentben az ellene és országa elleni támadásokra adott válaszait. Egyre inkább az az érzésem, hogy az volt a teremben elhangzottakban az egyedüli őszinte szó.
Reményekkel teli, reformokat és fejlődést ígérő lelkesedéssel kezdődött Iohannis államfői ciklusa, mára viszont általános a csalódottság. Az államelnök kezdeti nagy népszerűségéből mára jóformán semmi sem maradt, különösképpen második mandátuma alatt olvadt el, mint jégkocka a forró serpenyőben. Mi vezetett ide? Számos politikai szereplő – köztük Kelemen Hunor – megkérdezésével a Recorder újságírói kétórás dokumentumfilmet készítettek az elmúlt tíz évről, betekintést adva a háttérben húzódó viszonyokra.
Olvastam egy nagyon jó, objektív értékelést az amerikai elnökválasztásról. Arról a furcsa tényről, hogy a közvélemény-kutatási értékelések nagyon szoros eredményt jósoltak, sőt Kamala Harris minimálisa előnyéről számoltak be, Donald Trump mégis toronymagasan győzött.
Általános meglepetést okozott a teljesen ismeretlen Călin Georgescu első helyezése a vasárnapi államelnöki választások első fordulójában. Addig a tágabb országos közvélemény jóformán nem is tudott róla, a sajtó sem foglalkozott vele, mégis több mint kétmillió szavazatot gyűjtött be, s 13 megyében végzett az első helyen, köztük Hunyad megyében is.
Földcsuszamlásszerű politikai átrendeződést hozott a vasárnapi államelnöki választás első fordulója. Az esélyesek sorra elvéreztek, egy teljesen ismeretlen, független jelölt viszont magabiztosan nyert.
Hosszas huzavona és kemény politikai alkudozások után az Európai Parlament minden biztosjelöltre igent mondott. A baloldal ugyanis nem volt hajlandó elfogadni az olasz jobboldali keményvonalas Raffaelo Fitto jelölését a reformok és kohéziós politika tárcára, válaszként a Néppárt pedig megakadályozta a spanyol szélsőbalos Teresa Ribera jelölését a zöld átmeneti tárca élére. Végül a Néppárt nyomására mindkét oldal elfogadta az összes jelöltet, hamarosan megalakulhat Ursula von der Leyen új Európai Bizottsága. Az EU kormányában mind a 27 tagországnak egy-egy tárca jár, ami nyilván a hatáskörök korlátozását és megosztását jelenti, hogy minden országnak jusson valamilyen szakterület.
