Álláspont

A HVG-ben olvasni:  „A Pride volt az Orbán rendszer temetési menete”. Mindenki tudja, a lap a jelenlegi kormány esküdt ellensége, de nem kell őket komolyan venni.
A Budapest Pride felvonuláson vagy parádén tényleg sokan voltak, az ellenzék, külső segítséggel ügyesen egy kormányellenes tűntetéssé változtatta. A Pride valójában másról szól, erre majd visszatérek, most maradjunk a „beígért“ rendszercseréről, amiről annyit beszélnek.

Minap felkaptam a vizet, és idehaza hangosan is kifakadtam, amikor meghallottam, hogy az egyik szolgáltató cégnél ismét emelkedett a külföldi telefonhasználati díj. Az utóbbi hónapokban mintha általános divat lenne az állandó áremelés. Minden árunemnél és minden tevékenységi területen.

Országos tüntetések indultak el, miután a Bolojan-kormány sürgősségi rendelettel lefaragta a közalkalmazottak úgynevezett „veszélyességi pótlékát”. A szakszervezetek is morognak, és megkérdőjelezik a reformok szükségességét, a kormány ugyanis egyéb területeken is hasonló nadrágszíj-megszorításra készül.

Oroszország idővel csökkenti katonai kiadásait, jelentette be Putyin, nem sokkal azután, hogy a NATO-tagországok elfogadták Trump követelését, és védelmi kiadásaik növelésére vállaltak írásos kötelezettséget.

Első látásra az ellentét meglepőnek tűnhet, de tekintettel az óriási különbségekre nem az. Oroszország 50 milliárd dollárról 140 milliárdra emelte hadi kiadásait 2021 és 2024 között, idén pedig tovább növeli.

Kikerestem az értelmező szótárban, hogy a lételem az, ami nélkül valaki vagy valami nem élhet. Az iskolában nekünk úgy oktatták, hogy az ember lételeme a víz és a levegő, ezek nélkül nem lenne élet a földön. Hm…
Azt hiszem, ehhez a szótári megfogalmazáshoz immár nyugodtan hozzátehetnénk a háborút is.

Múlt vasárnap a legszebb magyar lányt választották meg, aki mint Miss Hungary képviseli majd hazánkat a világversenyen. – Gyere, nézd ezeket a gyönyörű lányokat – hívott a feleségem, aki a tévé előtt ülve nézte az eseményt. – Ne haragudj, nem érdekel az egész – feleltem. Délelőtt még néztem a híreket, már a tizedik napja tart az Izrael elindította „felkelő oroszlán” hadművelet Irán ellen, gyilkos rakéták repülnek minden oldalról, hogy a „másikat”, a gonoszat, rosszat megöljék.

Nehézsúlyú játékos jelent meg az utóbbi években Afrikában, amely alapjaiban írja át a kontinens viszonyait. Míg Európa (és általában a Nyugat) inkább malomkőnek és problémák kiapadhatatlan forrásának tekinti Afrikát, Kína lehetőségnek tekinti a fekete kontinenst, és egyre nagyobb mértékben veti meg lábát a térségben. De korántsem politikai vagy katonai eszközökkel, s még kevésbé ideológiai rögeszmékkel, hanem gazdasági beruházásokkal.

Jelentősen megnövelik védelmi kiadásaikat a NATO európai tagországai: a minapi hollandiai csúcson a szövetség elfogadta az 5%-os célkitűzést, amelyet tíz éven belül, 2035-re kell teljesíteni. Komoly szemléletváltozás, miután a legtöbb ország vonakodott 2%-ra emelni védelmi kiadásait 2024-ig, amit még a 2014-es csúcson fogadtak el.

Gyors meghallgatások után a parlament kényelmes többséggel iktatta be az Ilie Bolojan vezette új kormányt. Már nem is nagyon volt indok időzúzásra, miután a koalíciós tárgyalások jóformán egy hónapig húzódtak el az államfőválasztás után, a négy pártot ugyanis nehéz volt közös nevezőre hozni. A kormányprogramról szóló koalíciós megállapodást csak hétfőn délelőtt írta alá a PSD, PNL, USR és az RMDSZ.

Akkoriban, a hidegháború kezdetén, a két szuperhatalom hirtelen ellenség lett. Vajon miért, mi oka volt a két szövetségesnek, akik közösen harcoltak a náci Németország ellen, hogy egymás ellen forduljanak? A történet valószínűleg már a második világháború alatt elkezdődött, amikor a nyugati hatalmak, kezdve a hitleri Németországgal, nukleáris fegyverekről kezdtek gondolkodni.

Annak idején, az átkosban azt kellett belesulykolni a közemberbe, hogy a szocialista társadalom egyik alapelve az etika és a méltányosság. Vagyis (elméletben) mindenkit munkájának megfelelően részesítenek anyagi javadalmazásban. Ez a kifejezés szerepelt a mindenható, egekig dicsőített kommunista párt minden dokumentumában.

Oroszország presztízse újabb méretes pofont kapott, ezúttal közvetve, Izraeltől, miután június elsején Ukrajna mért rá közvetlen csapást. A pókháló hadműveletben az ukránok egyszerre 5 légi bázisra csaptak le drónokkal (a kárpátaljai Bródi Róbert irányította magyar „madárkáival”) mélyen Oroszország területén az orosz stratégiai bombázókra, közülük a legtávolabbi Szibériában, több, mint 4000 kilométerre az ukrán határtól fekszik.

Újabb háború tört ki, miután Izrael megtámadta Iránt. Izrael úgy érzi, hogy önvédelmi jellegű akcióról van szó, mivel a túlélése forog kockán, az évek óta atombomba készítésére összpontosító Irán magas rangú vezetői ugyanis többször is a zsidó állam megsemmisítéséről beszéltek.

Maszkban kezdődött. Távolságtartással. Egy öt évvel ezelőtti szeptemberben, amikor apró kezecskéket engedtünk el zord körülmények között legelső iskolanapjukon. Amikor a világjárvány miatt kötelezővé tett maszk mögött nem láttuk a könnyeiket, de szemükben ott volt a kétségbeesés, amikor visszanéztek ránk az iskola ajtajából, ahová egymás után bandukoltak befele a tanító néni után.

A vicc szerint a kocsmai verekedések (olykor a családi perpatvarok) okának és lefolyásának a kiderítésekor a nyomozó hatóságok nehéz helyzetben vannak. Mert az, legalábbis a magyar szólásmondás szerint, minden esetben úgy kezdődött, hogy a másik fél visszaütött. Legalábbis a résztevők és a tanúk vallomása szerint.