A Magas Portánál

Nagy szó és váratlan elégtétel volt e hét elején a román miniszterelnök számára, hogy Berlinben találkozhatott Angela Merkellel, illetve, hogy a német kancellár fogadta őt, még akkor is, ha a német és a világsajtó számára alig volt hírértéke e Románia számára fontos eseménynek.

Hiszen korábban maga Ponta is elismerte: az európai kancelláriák közül telefonhívására csak a berlini nem válaszol, azt, persze, nem említette, hogy Orbán Viktor akkor sem volt hajlandó szóba állni vele, amikor egy nemzetközi találkozón Bukarestben tartózkodott, Băsescu elnököt viszont felkereste.

Sokan gyanítják, hogy maga Băsescu járt közbe, illetve ejtett néhány jó szót Ponta meglehetősen váratlan berlini útjáért, rá is kérdeztek, az államfő persze tagadta, hogy köze lenne e diplomáciai lépéshez.

Pedig valami lobbizásnak történnie kellett, már csak azért is, mivel a kormányfő tavaly, eléggé meggondolatlanul, tiszteletlenül nyilatkozott az Európai Unió legbefolyásosabb miniszterelnökéről, sértőn jelentette ki Băsescu eltávolításának szándéka kapcsán, hogy a népszavazáson majd nem Angela Merkel fog szavazni.

Az is közismert, hogy a kancellár asszony annak idején keményen bírálta az új balliberális szövetséget, Băsescu-ellenességében jogállamiság-ellenességet látott, s Ponta plágiumügye is kételyeket keltett Berlinben.

A tények azonban tények: az új európai birodalom Magas Portáján rangjához méltóan, katonai díszszemlével és díszvacsorával fogadta kontinensünk első számú politikusa a román miniszterelnököt, aminek a jelentőségét értelmetlen dolog növelni még akkor is, ha az inkább csak imázs-jellegű, olyan, mint amikor a szigorú atya visszafogadja tékozló fiát, s figyelmezteti, hogy többé ne térjen rossz útra.

Csökkenteni is értelmetlen e látogatást azzal, amivel a egyesek próbálják: hogy e „történelminek” nevezett találkozó mindössze negyedórát tartott nyilatkozatokkal, sajtótájékoztatóval együtt, a négyszemközti beszélgetés pedig csak négy percig, s az is elégnek bizonyult ahhoz, hogy Ponta megkapja a házi feladatot a romániai jogállamiság, korrupció helyzetéről, s a német üzletemberek szemrehányásait.

Hát hogy lehet negyedóra, négy perc alatt ország-ügyeket intézni?

De hát, kérem szépen, ne feledjük: a Magas Porta még negyedórát, négy percet sem szán egy másik tékozlónak tartott fiúra, egy másik Viktorra, pedig Magyarország ugyanúgy nincs meg Németország és az Európai Unió nélkül, mint Románia.