A tét

Mivel a napok óta folyó új kormányátalakítási tárgyalássorozatok nem fejeződtek be a hatalmi szövetségben, még nem értékelhetjük ezt az újabb politikai kabarét.

Elnézést a kabaré szóért, amely itt pejoratívan értelmezhető, holott annak szatírája igen komoly műfaj, és még az alkalmi kiskocsmákban sem tud lezuhanni a politika béka hasának színvonalára.

Különben is: az új kormányátalakítás tétje nem egy olyan végrehajtó hatalmi testület létrehozása, amely az eddiginél gördülékenyebben, kompetensebben, hatékonyabban szolgálhatná az országot, s annak adófizető polgárait, akik a költséges államgépezetet eltartják, hanem a politikai kártyák újraosztása.

Amire a közelgő tavaszi európai parlamenti választások és őszi államfői választás készteti hályogkovács politikai osztályunk jelenlegi főmuftiit.

Sokkal többen pályáznak ugyanis a zsíros EU-honatyai és honanyai állásra és titulusra, mint ahány párnázott fotelhez jut Románia Brüsszelben, az pedig élet-halál kérdés a pártok számára, hogy decemberben ki költözik be a Cotroceni-palotába.

Ez utóbbi tekintetében korántsem láthatunk tisztán, hisz a jelenlegi hatalmi koalíció Ponta–Antonescu képletének értelmét és jövőjét igen sokan megkérdőjelezik.

Szociáldemokrata oldalról olyannyira, hogy sokan máris a legnagyobb esélyt „a független” bukaresti főpolgármesternek, Oprescu doktornak adják, ami azt jelentené, hogy az elnöki székbe csak ESCU-k kerühetnek továbbra is, még akkor is, ha Antonescu úr elveszti e csatát.

Részben e lehetőség ellensúlyozására volt szükségük a szorító cipőben járó liberálisoknak a Iohannis-mítosz előkaparására, hisz a mi nagyszebeni szászunk olyan nagy tekintéllyel rendelkezik, amit még a regáti, moldvai vagy oltyán szélső-nacionalisták sem mernek már nyilvánosan megkérdőjelezni.

Belügyminiszterré, miniszterelnök-helyettessé való kinevezése pedig akár arra is utalhat, hogy német származása és identitása ide, vagy oda, akár a miniszterelnöki, vagy az államelnöki díszkapu is megnyílhat előtte előbb-utóbb, akár már idén is jelölhetik adott esetben, ha széthull a jelenlegi hatalmi szövetség.

Elvégre nem magyar.

És a politika játékszerévé sem hajlandó válni ez a német, aki Nagyszebenben már megmutatta, hogy milyen vezetőkre lenne szüksége Romániának.