Mintegy százezerrel több magyar él az országban, mint amennyit a tavalyi népszámlálás kimutatott. A tavalyi népszámlásnál ugyanis rendkívül magas volt az ismeretlen nemzetiségűek száma, mintegy 2,5 millió személy országos szinten, az összlakosság 13%-a. Az ország 19 053 815 fős összlakosságából csupán 16 568 889 személy nemzetisége ismert, annyian töltötték ki az online kérdőívet, vagy válaszoltak a népszámlálóknak. Két és fél millió ember azonban nem töltötte ki az online kérdőívet és a kérdezőbiztosok sem találták meg, a róluk szóló információkat egyéb adatbázisokból emelték át. Nemzetiség, anyanyelv és vallás nélkül, ezeket ugyanis csak személyes (vagy családtagok) önbevallás alapján lehetett kitölteni.
Amennyiben ezen meglepően népes kategóriára is ugyanazokat a nemzetiségi arányokat vetítjük ki, akkor a 2,5 millió ismeretlen között mintegy 150 000 magyar is lehet. Erdélyben viszont az ismeretlen nemzetiségűek 11,5%-os aránya valamivel kisebb az országos 13%-nál, a magyarság öntudatosabban viszonyult a tavalyi népszámláláshoz, s az RMDSZ is komoly népszerűsítő kampányt szervezett, valószínűsíthető, hogy inkább 100 ezer, mintsem 150 ezer körüli az ismeretlenek között fellelhető magyarok száma, legalábbis a kolozsvári demográfusok számításai szerint. Vagyis a romániai magyarok reális száma 1,1 millió, az RMDSZ is ezt tekinti mérvadónak.
Hol élnek az erdélyi magyarok? Erdélyben még kivételesen sem akadt olyan megye, ahol tavaly több magyar élt volna, mint 2011-ben. A számok alakulását a következő táblázat mutatja:
A népszámlálás nemrég nyilvánosságra hozott végleges adatai szerint a magyarság száma immár csak négy megyében haladja meg a százezret. Vagy inkább öt megyében? Szatmár megyében a magyarok valós száma alighanem meghaladja a százezret, amennyiben a 32 698 ismeretlen nemzetiségű személy között hasonló arányokat vetítünk, mint a megye többi lakosára. Az ismeretlenek aránya ugyanis a két székely megyében a legalacsonyabb, s a népesebb megyében a legnagyobb, Temesben például 17%.
Hargita magabiztosan tartja az Erdély legmagyarabb megyéje címet, s immár az egyetlen, ahol több, mint kétszázezer magyar él. Maros megyében a szám jócskán ezen szint alá csökkent, Kolozs megyében a százezres küszöb alá esett vissza, a szórványbéli Szeben megyében pedig a tízezres alá. Papíron Hunyad megyében is tízezer alá csökkent a magyarok száma, az ismeretlen nemzetiségűek között rejtőzködőket is figyelembe véve viszont minden valószínűséggel a fölött alakul. Szatmár és Hunyad az a két megye, ahol a magyarok valós száma egy számjeggyel nagyobb, előbbiben százezres, utóbbiban tízezres nagyságú.
A magyarság csupán Hargita és Kovászna megyében alkot többséget, Maros, Szatmár, Bihar és Szilágy megyében pedig jelentős kisebbséget. Kolozs megye rohamosan halad a szórványnak számító 10%-os küszöb felé, a korábban a körül ingadozó Arad, Brassó és Máramaros megyék pedig egyértelműen a szórvány kategóriába jutottak. A többi megyében a magyarság már korábban is szórványban élt, a dél-erdélyi Hunyad, Fehér és Szeben, az észak-erdélyi Beszterce-Naszód, illetve a bánsági Temes és Krassó-Szörény megyékben már 5% alatt alakul, sőt, utóbbiban – szerencsére egyedüliként – 1% alatt!
Mi a helyzet városi szinten? A népszámlálás nemrég nyilvánosságra hozott végleges adatai immár települési lebontásban is ismertetik a nemzetiségi helyzetet. A következő táblázat a legjelentősebb városokban (16 megyeszékhely plusz néhány nagyobb város) élő magyarok helyzetét szemlélteti. A nemzetiségi arányok csak azokra vonatkozik, akiknek ismert a nemzetiségűk.
Abszolút szám szerint Marosvásárhelyen él a legtöbb magyar az erdélyi városok közül, még ha a városban kisebbségben vannak is. Számuk jelentősen lecsökkent, az előző népszámlálásnál még 57 ezren voltak. Marosvásárhely még így is tartja az elsőséget az egy városban élő magyarok legnagyobb számát illetően. Az elsőséget a hatvanas évek végén hetvenes évek elején vette át Kolozsvártól, amely kb. két étvizedig birtokolta. A huszadik század első felében Nagyváradon élt a legtöbb magyar a tágabb értelembe vett Erdély városai közül, a súlypont csak a második világháború után tolódott keletre, előbb Kolozsvárra, majd Marosvásárhelyre. Utóbbi immár Erdély egyetlen városa, ahol a magyarok száma meghaladja a 40 ezret. A népszámlálás eredményei szerint Sepsiszentgyörgy jött fel a második helyre, a valós rangsor azonban más is lehet, Kolozsvár és Nagyvárad magyar lakossága most is nagyobb lehet, tekintettel az ott regisztrált ismeretlen nemzetiségűek nagy számára, akik között bizonyára sok magyar is van. Az ismeretlen nemzetiségűek száma és a helyi lakossági arányok alapján a magyarok abszolút száma Székelyudvarhelyen és Szatmáron is meghaladja a 30 ezret. Hasonlóképpen Nagykároly, Nagybánya és Temesvár magyarsága is valószínűleg meghaladja a 10 ezres szintet. Amúgy a székely városokon kívül a Szatmár megyei Nagykároly az egyetlen jelentősebb város, ahol a magyarok többségben vannak helyi szinten. Nagyváradon, Szatmáron és Kolozsváron a magyarság még a szocializmus idején került kisebbségbe, s arányuk folyamatosan csökken. Aradon, Brassóban és Nagybányán a magyarság aránya immár 10% alá csökkent, noha a magyarok száma meghaladja a tízezret.
A többi városban a magyarok száma már jóval kisebb, Zilah és Szászrégen kivételével háromezer alatt alakul. Vagy mégsem? A fentebb is említett okok miatt a magyarok reális száma Besztercén, Déván, Máramarosszigeten, Nagyenyeden és Tordán minden valószínűséggel meghaladja a háromezret. Hasonlóképpen Vajdahunyadon a magyarok valós száma alighanem meghaladja a kétezret, Resicán pedig az ezres szintet. Vagyis Gyulafehérvár, Erdély egykori fővárosa az egyetlen megyeszékhely, ahol a magyarok száma ezer alá csökkent. Ami pedig az arányokat illeti, a magyarság aránya Nagyszebenben a legkisebb, de hát az erdélyi szászok történelmi fővárosa sosem rendelkezett jelentős magyar lakossággal.
Hozzászólások(1 db)
kovacsgabi küldte be 2023. 07. 19., sze – 11:56 időpontban
Kedves szerkesztő úr:
a kényszersorozás az amikor embervadászatot folytatnak olyan emberek ellen akik nem akarnak résztvenni és meghalni a mocskos hábórúban.
Láthatja hogyan teperik le az embereket és hurcolják el, a "demokratikusnak" hazudott Ukrajnában. Ugyanúgy mint az oroszok.
De erről sehol nem ír a sajtó, persze ez sem "igaz".
Szovjetek ők is, bárhogy mosdatja a sajtó.
Miért is haljon meg valaki?
Ön szeretné ha Önt vagy a családtagjait ilyen mocskos módon fognák be?