Az ország sorsa az Ő kezükben van (II.)

A román betegellátásról miért írjak én, a kívülálló, aki – véletlenül – Európa legjobb egészségügyi rendszerét élvezheti. 

Még erről, a legjobb német rendszerről is sok rosszat lehetne mesélni, mert már itt se mennek a dolgok harmonikusan, de legalább mi ne panaszkodjunk. (Most eszembe jut az a jó barátom, iskolatársam, aki a vásárhelyi egyetem után, messzire szülővárosától, egy székely községbe került körorvosnak. Évek múltával nagyon beteg lett. Mi, németországi barátai, hívtuk, hogy telepedjen ki, mert itt jobban kezelik baját. – És mi lesz a székelyeimmel – kérdezte, és ott maradt, ott halt meg, ott temették el. De Ő ma már nem példakép.)

Az Eu nyugati részében az orvosi fizetések a tízszeresei egy román orvos fizetésének (egy magyar orvos helyzete valamivel jobb), de a helyzet az egész kelet-európai térségre jellemző. A csehektől kezdve, a lengyelek, magyarok, románok, bolgárok egészségügyi fizetései nevetségesek, angyal kell  hogy legyen, aki ennyi pénzért, „önfeláldozóan” ellátja a betegeket. A német kórházakban már jó pár éve orvoshiány van, tárt karokkal várják tehát a keletről érkezőket, az állam még nyelvkurzust is fizet a jelentkező kelet-európai orvosoknak.

A bajor rádió egyik műsorában egy temesvári orvos röviden és velősen fogalmazta: – Az Unió gazdagabb országai egyszerűen elcsalják (ellopják) orvosainkat, mert jobban tudnak fizetni, mint mi. A szomorú statisztika mutatja, milyen hatalmas számú itthon végzett orvos hagyta el az országot, az utóbbi években. Ha ez így megy tovább, a román betegeket egyszerűen nem tudjuk ellátni.

A globalizációban, ott termelünk, ahol a legolcsóbb a munkaerő – hányszor leírtam már ezt –, de hozzá lehet tenni, hogy a mai gazdasági rendszerben, egy orvos ott gyógyítson ahol a legtöbb fizetést kapja. Na és ha egy ország szegény, ha a lakosság szegény, ott mi lesz a betegekkel? Hát kérem, mindenkinek meg kell halni egyszer, a szegénynek valamivel hamarabb, mint a gazdagnak.

A Nemzetközi Valutaalap nagystílűen minden országnak ad hitelt. Igaz, bizonyos feltételek mellett. Kevesebb pénz a felesleges munkaerőkre (pl. állami tisztviselők), kevesebb pénzt szociális kiadásokra (pl. segélyek), kevesebb pénzt az egészségügyre (pl. orvosság-hozzájárulás, kórházak bezárása, kicsi orvosi fizetés stb.). Az egész olyan egyszerű, politikusaink verik a mellűket, hogy milyen nagyszerű megállapodást kötnek a külföldi hitelezőkkel, aztán jönnek az újabb és újabb megszorító intézkedések, a nép pedig mind jobban nyögi a terheket. (Ismét eszembe jut egy régi történet, a hatvanas évekből. Aradi poliklinika, az ismert reumatológus főorvos kabinetje előtt sorbaállás. Egy várakozó férfi – volt aradi színész – kopog, nagyon fáj a háta. Nyílik az ajtó, az asszisztensnő kidugja a fejét: – Kérem türelmesen várakozni, a doktor úr foglalt. Az ajtón benézve látszik, hogy kávé az asztalon stb. További várakozás, aztán a nagyon magas színész hátralép, nekirugaszkodik és felemelt lábbal az ajtónak megy, berúgja, az kitárul, és „kissé megzavarja” a kávézókat. Milicista jön, kérdezősködik, felméri a helyzetet, aztán odafordul az erős lábú színészhez: – Jól tette, uram – és elmegy).

Nem tudom mi lesz a jövőben, de félek, hogy még rosszabb. Az „erős lábak” alkalmazása nem biztos, hogy megoldást hozna, bár ki tudja. Az új Obama-törvény „fellendíti” az amerikai egészségügyet, legalább egymillió új alkalmazottra lesz szükség a rendszerben. Na, és már beszélnek, az egyelőre még titokzatos, Transzatlanti Birodalom létesítéséről, melynek értelmében egy nyolcszáz millió népességű gazdasági övezet jöhet létre az EU és az Egyesült Államok részvételével. A vásárhelyi, temesvári, iaşi orvostanhallgatók és felcserek jövője így tehát biztosítva, ha egy kicsit messzire is kell menni, de a jó (dollár) fizetés megéri.

Talán volna még egy megoldás: ha a Ponta-kormány más felesleges kiadást mellőzve tisztességes fizetést adna az ország orvosainak, mert végeredményben a népesség egészségben tartása az orvosok kezében van. Beteg emberekkel nem lehet jövőt építeni, ezt be kellene látniuk a bukaresti „okosaknak” is.

Hollai Hehs Ottó, Németország