Bizalomgerjesztés

Amikor pénteken, az Európai Unió kormány- és államfői sűrű találkozóinak legutóbbikán aláírták az euróövezeti országok közötti gazdasági és pénzügyi szerződést, amelyhez nyolc nem eurós ország – közöttük Románia is – csatlakozott, a német kancellár, tudvalevőleg e megállapodás egyik élharcosa, egyenesen mérföldkőnek minősítette az eseményt. 

Az EU Tanácsának elnöke, akit a csúcstalálkozón újabb két és fél évre megerősítettek tisztségében, megelégedett annyival, hogy a megállapodás segíti majd az EU iránti bizalom helyreállítását.

Véleményüket a jelek szerint nem osztja teljesen minden tagállam, a különvéleményét már többször kifejtő Nagy-Britannia, valamint Csehország kívül maradt – a megnövekedett bürokráciára és jogi bonyodalmakra, illetve a dokumentum ama hibájára hivatkozva, hogy az sokkal előbbre helyezi az államháztartási hiányt, mint az adósságot. Amelyekből, szó mi szó, van bőven minden tagországban.

A szerződés legfontosabb előírása a költségvetési fegyelem, amit a tagországoknak az alkotmányba vagy más kiemelt törvényükbe is bele kell foglalniuk. Az államháztartás szerkezeti hiányát a GDP-hez (bruttó hazai termék) képest legfeljebb 0,5 százalékon kell tartani, és automatikus szankciók lépnek életbe, ha egy ország tartósan túllépi a három százalékos – nem strukturális – deficitküszöböt. Nagyobb lesz a szerepe az Európai Bíróságnak a vállaltak betartásának ellenőrzésében, a szerződéstől eltérők szankcionálásában.

Mindent egybevetve: az EU megszorítja a gyeplőt, szigorúbb keretek közé tereli tagállamainak pénzügyi politikáját (a tagállamok szuverenitásának megnyirbálását kifogásolóknak lesz újabb érvük) – ám cserében az EU vezetői, az aláíró állam- és kormányfők reményei szerint a szerződés erősíti az Európai Uniónak az újabb adósságválságok megelőzését célzó képességét, s továbbmenve, az Európai Bizottság elnökének szavait parafrazálva, válságmódból növekedési módra átállását.

Hogy ez húsba vágó, például a nyugdíjrendszerre vonatkozó reformok nélkül nem fog menni, az világos, a költségvetési egyensúlyt célzó megszorító intézkedések közben kell a gazdasági növekedést serkenteni.

Mindenesetre az elkövetkező euróövezeti csúcsokon, melyekből évi kettőt rendszeresítenek, lesz még miről tárgyalni.