Bond

Románia új kormányát általában kedvezően fogadta a hazai közvélemény, már azért is, mert a legtöbben úgy látták: a réginél csak jobb jöhet. Hogy milyen lesz a világ egyik leghíresebbjének számító Oxford egyetemét kijárt kormányfő megítélése az illendő száznapos kegyelmi idő letelte után, majd elválik. 

Ha bekövetkezne a fizetések és nyugdíjak némi „kiigazítása” – visszafelé, a régi irányába – a lehetőségként szóba került időpontban, ami beleférne a száz napba, azt feltétlenül a javára írnák.

A napokban azonban a francia jobb-, illetve jobbközép vezető napilapja írt róla – februárban negyedszerre említve nevét – terjedelmes portrét Ungureanu – Bukarest James Bondja címmel. Bond, ki ne tudná, a 007-es igen titkos, az irodalomból a filmvászonra is átlépett sármos ügynök, aki minden küldetésében lehetetlennek látszó dolgokat visz véghez. Miniszterelnökünk, ugye, a külföldi hírszerzés főnökéből lett azzá, ami, így a metafora találó. A még teljesebb hasonlósághoz az kellene, hogy jelenlegi tisztségében megbirkózzon a nagyon nehéz feladatokkal, ami azonban a valóságban, közelebbről a hazai valóságban összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint a könyvben vagy a filmvásznon. Lehet, hogy ezekben a napokban a kormányfő, aki állítólag (egy tévéállomás szerint) magyarul is tud valamicskét, a nagy várakozások láttán szívesen eldúdolná a népszerű sláger kezdő sorát: „nem vagyok James, és nem vagyok Bond”. Bizonyára tisztában van ugyanis azzal, hogy lehetetlen dolgokat egy mégoly rátermett ember is képtelen ujjpattintással véghezvinni. Ahhoz legalábbis a varázslóiskolát eminensként végző Harry Potternek kellene lennie. Még akkor is, ha mostanában Románia – így állítja a Képviselőház elnök asszonya és a legnagyobb kormánypárt első alelnöke – igen különleges státusznak örvendhet: a legnagyobb exportőr Európa felé. Sajnos, nem világverő termékeinket viszik – ha valóban viszik –, mint a cukrot komoly gazdasági hasznot hajtva, hanem a „Boc-modellt”, azaz a nálunk már kipróbált, sikeresnek mondott, a gazdasági válság leküzdését, illetve a felemelkedést szolgáló, mindannyiunk által megtapasztalt hatású megszorításokat.

Ha ez kell Európának, hát vigyék. Meglátják, mire menne vele.