Célkitűzések

2007-es csatlakozásánál Románia három célkitűzést fogalmazott meg az EU-s integráció folytatására: megszüntetni az igazságügy brüsszeli monitorizálását, csatlakozni a Schengen-térséghez, illetve az euróövezethez.

Eddig egyiket sem érte el, sőt, egyre jobban eltávolodnak. Az euró bevezetése eleve a legutolsó volt, s tekintettel az ország gazdasági helyzetére, aligha aktuális.

Ellenben az igazságügyi monitorizáció megszűntetése megvalósíthatónak tűnt. A kedden nyilvánosságra hozott ország-jelentés azonban leszögezi, hogy a korrupcióellenes fellépés terén történt visszaesés miatt erről szó sem lehet. A fejlemény aligha meglepő, hiszen 2007 óta a félévente készített ország-jelentések egyre keményebb hangot ütnek meg, a keddiben az EU a diplomáciában szokatlan szókimondó keménységgel bírálta Romániát, mindenekelőtt az ANI megcsonkításáért. Lényegében a mostani ország-jelentés nem sokban különbözik a korábbiaktól: egyértelműen elismeri a DNA szakértelmét és politikai függetlenségét (a román politikai osztály ennek szöges ellentétét állítja), elmarasztalja a korrupcióval szemben túlságosan elnéző bíróságokat és az azokat felügyelő CSM-t, valamint a korrupciót oltalmazó parlamentet. Újdonság csupán az Alkotmánybíróság kritizálása az ANI lemészárlása miatt. Ez sem meglepő, hiszen az ANI volt az EU csatlakozás feltétele, s méregfogainak alkotmánybíróság, majd szenátus általi kihúzása szöges ellentétben áll a vállalt kötelességgel. Brüsszel egyre türelmetlenebbül várja el az ígéretek betartását, még a megvalósítás irányában tett esetleges kis lépéseket is kevésnek tartja, hát még az ellenkező irányú eltávolodást.

Hiába bőszült fel Băsescu, az Alkotmánybíróság és a szenátus ugyanúgy Romániát képviselik, ugyanúgy Románia nevében lépnek fel, mint a többi állami intézmény. Amennyiben ezek a vállalt kötelességek ellenkezőjét teszik, akkor Románia igenis áthágja fogadalmát.

Emiatt immár a harmadik célkitűzés, a Schengen-térséghez való csatlakozás is veszélybe került. Hogy bízhatnánk az EU külső határait olyan országra, amely folyton becsap bennünket? – teszik fel a kérdést egyre többen a nyugati kancelláriákban.