Csúszópénz-ügyek

Annyira elcsépeltté vált már a csúszópénz témája, hogy nem is hozakodnánk elő vele, ha az Európai Bizottság nem tette volna közzé hétfőn első korrupcióellenes jelentését.

Igaz, az Amnesty International, s több jó szándékú civilszervezet és sajtóorgánum is készített eddig évi felméréseket, európait és világméretűt is, melyekről annak idején beszámoltunk, most fordult azonban először elő, hogy az Európai Unió is előálljon saját felmérésével, amely hasonlít is, meg nem is a többihez.

Abban semmiképp nem, hogy sorrendet állítson fel az országok között, a mi brüsszeli bürokratáink óvatosabbak voltak, nem jelölték meg, hogy a 28 tagállam közül melyik az első, második, tízedik, utolsóelőtti, vagy utolsó, diplomáciai udvariassággal és álszentséggel kerülték ki a forró kását, hogy egyetlen ország se érezhesse sértettnek magát. Ehelyett ország-felméréseket végeztek és ajánlásokat adtak a különböző tagországoknak.

Amire igencsak szükség lehet, hisz, mint ahogy a jelentés is megállapítja, a korrupció az egész Európai Unióra kiterjed, nincsenek korrupciómentes szigetek, csak különbségek a csúszópénz általi fertőzöttség tekintetében.

A fertőzés pedig aggasztó, magát a dokumentumot idézve lélegzetelállító, az Európai Unió szintjén az évi csúszópénz-veszedelem nem kevesebb, mint 120 milliárd, ismételjük, MILLIÁRD euró kárt okoz a tagországoknak.

E hétfőn nyilvánosságra hozott dokumentum nem sok port vert fel nálunk, s úgy tűnik, hogy, mivel korrupciós index alapján egyetlen országot sem állít közvetlenül szégyenpadra, a bukaresti hatóságok is megelégedéssel fogadták az elemzést, az Igazságügyi Minisztérium egyenesen meleg szavakkal üdvözölte megjelenését.

Pedig, aki tud olvasni a sorok között, megállapíthatja, hogy egy fekete és egy fehér tábla így is kialakítható. Más szintű a korrupció a minden rangsorolás szerinti legtisztább országokban, azaz Dániában, Finnországban, Luxemburgban és Svédországban és megint más szintű a hátul kullogó Bulgáriában, Romániában vagy Görögországban.

Az említett északi tájakon a polgárok csupán 4 százaléka érzi úgy, hogy ügyeit csúszópénzzel könnyebben elintézheti, míg Romániában a megkérdezettek 82 százaléka.

E különbség pedig aligha számolható fel néhány olyan látványos letartóztatással, amilyet a mi „tévé-igazságszolgáltatásunk” legtöbbször cirkuszi mutatványként vonultat fel.