Derűlátás

Nem sok értelme van afölött elmélkedni, hogy mi lett volna, ha…, de el lehet játszani a gondolattal. Ha pár nappal ezelőtt néhányan másképpen szavaznak Románia parlamentjében, most nem lenne hatalomváltás és új kormány, nem szállt volna a lej történelmi mélységekbe a vezető valutákhoz képest, talán (?) a MOGYE ügyében is más döntés születik a bíróságon. 

Valószínű, hogy nem gyorsult volna ennyire fel a 2010-ben megcsonkított fizetések és nyugdíjak visszaállításának ügye – most az új  hatalomnak sürgősen lépnie kellett, a választások előtt, hogy kihasználja a hirtelen támadt kedvező szelet.

Ilyesféle, jó irányból jövő szellők egyébként már fújdogáltak, derül ki a Gfk nemrég kiadott felméréséből. A GfK pedig a világ egyik legnagyobb kutatóintézete, több mint 100 országban 11 000 munkatársa ügyködik, hogy felmérje: miként gondolkodnak az emberek, milyen életmódot folytatnak, mit és mennyit fogyasztanak, hogyan ítélik meg a jövőt stb. Nos, ez a neves intézet az Európai Unió pontosan tucatnyi (lakosságának több mint háromnegyedét összesítő) országának polgárait kérdezte meg főként vásárlási opcióiról idén februárban, s arra a következtetésre jutott, hogy Németországot kivéve – amelynek lakossága egyértelműen optimista a jövőt illetően – a többiek bizony eléggé csehül állnak. Ami viszont meglepő: a romániai polgár derűlátóbbnak mutatkozott az idei első negyedévben, mint a tavalyi esztendő utolsó hónapjaiban, s az ország nincs a sor végén az optimizmus tekintetében. Igaz, az elején sincs. Valahol a mezőny közepén foglal helyet, de ez európai összehasonlításban, pláne sok előző kutatás eredményeivel összevetve, tisztességes eredménynek számít.

Vajon hogyan értékelné a helyzetét a hazai polgár ma egy ilyen felmérésnél, amikor már tudja, hogy konkrét ígéret van a fizetések és nyugdíjak rendezésére? Alighanem pozitívan, s az ország szinte bizonyosan előbbre lépne a fentebb említett rangsorban, nálunk jobban szituált országok elé. S a kicsit is megnövekedett derűlátás jó irányba befolyásolhatja a vásárlókedvet.

Hurráoptimizmusnak azonban aligha van helye. Bőven elégedettek lehetnénk azzal, ha az ország gazdasága különösebb megrázkódtatás nélkül ki tudná szorítani a „fizetésemelést”.