Díszes ajánlatok

Összefércelték a listát Arad kitüntetettjeivel. Az utóbbi években már ritkábban osztottak díszpolgári címet, most viszont két üzletembert tartottak arra méltónak, hogy az augusztusi városnapokon nyakukba aggassák a titulust. 

Értik, két üzletember. Nyet művészet, kultúra, hogy mondjam, valami agypezsdítőbb, szemünneplőbb cselekedetű fazonok vagy fazinák. Hogy mit tett Valer Blidar Astra-Aris stb. vezér vagy Gheorghe Cosma Cotta-kappelmeister értünk, igazi aradiakért, a város dicsőségéért, felvirágoztatásáért, pozitívabb megítéléséért, hadd ne soroljam tovább? Szerintem semmit, de a díszpolgárságot ebben az országban nem is közösségi érdem szerint osztják, miközben tőlünk jóval nyugatabbra százötvenezerszer meglatolgatnak egy ilyen kitüntetést.

Blidar kiválasztását aradi román gondolatmenettel értem, ő hamarosan villamosokat fog gyártani Aradon, s ebből kell majd ide is, szóval lerakták elé és a kedvező szerződés útjába a piros szőnyeget. A Cotta-főnök jelölése viszont talány. Azt tudom, hogy jó kapcsolatokat ápol azzal, akivel kell, de hogy pont díszpolgára kellene lennie Aradnak, szerintem enyhe túlzás. Hozzá vagy Blidarhoz hasonló kaliberek azért még futkorásznak errefele. De hát a két jelölt személye pontosan tükrözi, mit gondol a díszpolgárságról, Aradról, annak oly kevés értékéről a végrehajtó hatalom plusz önkormányzat.

A kiválósági kitüntetéseknél egyedül Baranyai Ferenc festőművésznek örülök maradéktalanul, ő legalább maradandót alkot, és hírnevét véníti Aradnak. A kategória másik magyarja Pávai Gyula, akit helytörténeti munkáiért neveztek be az erre hivatott RMDSZ-esek. Pávai elköltözött Aradról, lehetett szeretni és utálni, az viszont biztos, hogy a Kölcsey Színpad nincs nélküle. Stílusa, oktatási, rendezési módszerei finoman szólva is eredetiek voltak, aki ezt elfogadta, eltűrte, azzal vitázott, veszekedett, de megmaradhatott mellette, aki nem, hát annak a feljebbvaló mentse meg a bőrét a közlehordástól. Anno hosszú évtizedekig nagyon jó barátságban voltunk, aztán egy értelmetlen hülyeség miatt addig kalapált, amíg meguntam, és szétszakadtunk. Pár éve egy október 6-i magyar nagykövetségi fogadáson odamentem hozzá, és megittuk a békepipát, aztán annyi. Mai napig tisztelem azért, amit itt alkotott, az aradiakat viszont – beleértve engem is – csúnyán lenézte, alsóbbrendűnek tartja, mint a székelyeket vagy más „bentieket”, és ezt hangosan szerteszórta a városban. Sőt, legutóbbi aradi „fellépésén” is kiosztotta a várost. Szóval, nagy bajban lehet a jelölő csapat, ha Pávait szemelte ki erre most legalkalmasabbnak, inkább hagyták volna csak Baranyait.