Eljár az idő?

Tetszett nekem, jól szórakoztam, amikor egy nálam ugyan jóval fiatalabb, de már idősödő politikus „nem korfüggő”-nek minősítette a pártelnöki funkció betöltésére való alkalmasságot. Írtam is erről a kis történetről, hasonló cím alatt.

Amikor a 65 éves Tokay György nagyköveti kinevezésének akadályoztatásáról kérdeztem a nálam tájékozottabbakat, kaptam ilyen választ is:

– Jó, hogy nem az aggok menhelyén keresnek nagykövetet.

Államtitkárunk – illik megköszönni sokéves minisztériumi munkáját – 70 évesen hagyta ott a bársonyszéket, Apponyi Albert 74 éves korában mondta el „megcsodált”, de elhibázott és eredménytelen „védőbeszédét”. A Wiesenmayer által megszorongatott Horthy Miklós 76 éves volt, amikor fürdőszobájában végül aláírta Szálasi Ferenc miniszteri kinevezését. Sztálin haláláig (75 évet élt) diktátoroskodhatott, Konrád Adenauer 87 éves volt, amikor Ludwig Erhard felváltotta őt a kancellári poszton.

A hazai kormányválságban a korfüggőség nem játszott szerepet, az iskolaigazgatói posztok betöltésénél sem ez a fő szempont.

Kellenek a vezetők! A jó vezetők. Fiatalok vagy idősebbek, csak legyenek. Jó, ha feltűnnek, ha „adják magukat”!

Ma már csak ábránd: közfelkiáltással választani igazgatót, képviselőt, államelnököt.    

Pályázni, lobbizni, kampányolni kell!

Ez nem is baj, ha vannak arra hivatott jelentkezők.

De ha nincsenek…

Még jelentkezők sincsenek? Mondjuk az iskolaigazgatói posztra.

Kérdezhetjük: miért?

Nem születtek arra, nem is nevelődtek, vagy csak tartanak a felelősségtől?

Nem szabad haragudni senkire, amiért nem akar igazgató lenni.

Na de egy intézetnek mindenképpen szüksége van vezetőre.