Ellenségképek

Valamikor az átkosban, annak is az elején az „angol–amerikai imperialisták” képezték a hivatalos propaganda fő ellenségképét.

Meg az ifjúság számára a Coca-Cola, az a szörnyű, csak filmekből ismert ital, amely, ugye, megrontotta és erkölcstelenné tette „a végnapjait élő” kapitalista világ fiataljait.

Jól időzített és kontrollált suttogás formájában előkotortak időszakonként más ellenségképeket is, alkalomadtán a magyart, később, a diktatúra második szakaszában már az oroszt is, ez utóbbit inkább csak viccek formájában, általában „a Jereváni Rádióra” való hivatkozással.

Az ellenségkép keresése, az ellenségképpel való manipulálás módszere az arra érdekeltek és hivatottak számára ma sem elvetendő eszköz, hisz jól bevált a múltban mindenütt a történelem folyamán.

Ezekben a napokban egyre gyakrabban halljuk, például, hogy az immár országos méretűvé terebélyesedett Verespatak-ellenes tüntetéseket amerikai, magyar és egyéb külföldi érdekeltségek szervezik, pénzelik és támogatják, közöttük az amerikai Soros György is. Maga az első számú román titkosszolgálat vezetője is elismerte, hogy ez ügyben több mint 500 jelentést küldtek az arra illetékeseknek, nehogy csorbát szenvedjen a nemzetbiztonság.

Hogy a többi titkosszolgálat kékszemű legényei mennyire vegyülnek el a naiv tüntetők között, az nem ismeretes, pedig a titkosszolgálatok számát és létszámát tekintve valahol a világ élvonalának élvonalában, vagy éppen élén lehetünk.

Hasonló a helyzet a kóbor kutyák elleni és melletti megmozdulásokkal is, azokat is, ugye, ellenséges erők szervezik.

Nem beszélve arról a legújabb ellenségképről, amelyet most éppen Románia állítólagos nagy örök barátja, „a testvéri Franciaország” mutat, amely a napokban határozott nemet mondott Bukarestnek és Szófiának a már százszázalékosnak megálmodott schengeni csatlakozás kapcsán.

Mert, mondják, már nem a jobboldali Sárközi úr van hatalmon, a baloldaliak meg nem kedvelik a román szocialista-liberális Ponta-kormányt, elfeledve, hogy „a jobboldali” Băsescunek nem is volt olyan jó barátja a magyar ősű nagy francia, hiába ólálkodott mellette államfőnk, Ő-urasága gyakran hátat fordított neki.

Meg az a baj, mondják, amit a párizsi belügyminiszter állít: a francia városokat csúfító, kolduló, zsebmetsző, saját testüket áruló román romák cifra tömege, de közelebb áll az igazsághoz a francia külügyminiszter véleménye: Románia nincs felkészülve arra, hogy a határnélküli Európához tartozzon, hogy az Európai Unió kiszélesedett határait megvédje.