Euró 11.

Létezésének 11. évébe lépett az euró, és még soha nem volt olyan nagy bajban, mint jelenleg.

Amikor 1995 januárjában a madridi csúcstalálkozón nevet adtak neki, az akkori Európai Unió lakosainak többsége örömmel nyugtázta a döntést, és várta, hogy a kezdetben még virtuális, elszámolási pénzből mikor lesz igazi, kézzel tapintható. 2002. január elsejétől ez is bekövetkezett: a német márkát, a francia és belga frankot, az olasz lírát, a spanyol pesetát, a görög drachmát stb. az egységes euró váltotta fel. Brüsszelben az Európai Parlament, Frankfurtban az Európai Központi Bank épülete előtt hatalmas euró-szimbólumok hirdetik a közös pénz erejét, amely bevezetésekor sziklaszilárdnak és a jövő pénzének tűnt az öreg kontinens számára.

De hol van az már?

2012 legelején már távolról sem tűnik annyira kívánatosnak, mint tíz, vagy akár 3-4 évvel ezelőtt. Litvánia most jelentette be, hogy elhalasztja a 2014-re tervezett csatlakozást az euróövezethez, az eddig is kívül maradt Nagy-Britannia vagy az EU január elsejétől soros elnöke, Dánia hallani se akar a közös pénzről, jól elvannak a magukéval, a nyakig adós Görögországban felmerült a kilépés gondolata is az euróövezetből. Ami jól mutatja, hogy az Unió 17 országában és további hat kicsi államban (Andorra, Monaco, San Marino, Vatikán, Koszovó és Montenegró) is fizetőeszköz euró nem mindenki számára kívánatos – még akkor sem, ha az európai pénz a dollár után a világ legjelentősebb valutája, amely Európában mintegy 330 millió ember számára hivatalos fizetőeszköz, világszerte pedig mintegy 175 millióan használnak euróhoz kötött pénznemeket.

Január elsején az euró betöltötte 10. évét és belépett a tizenegyedikbe. Sorsa szorosan kötődik az Unió gazdaságához, illetve jelenlegi válságához, ezért sokan nem jósolnak fényes jövendőt számára. A vezető közgazdászok többsége szerint azonban az euró épségben átvészeli az idei évet. Ami biztos: hatalmas felfordulással járna, ha mégsem.